Somkerék

Somkerék (Șintereag)
A református templom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Somkerék
Rang	községközpont
Irányítószám	427320
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	34912
Népesség
Népesség	1008 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	204 (2011)[2]
Népsűrűség	14,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	284 m
Terület	70,82 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 10′ 50″, k. h. 24° 17′ 19″47.180565, 24.28858247.180565°N 24.288582°EKoordináták: é. sz. 47° 10′ 50″, k. h. 24° 17′ 19″47.180565, 24.28858247.180565°N 24.288582°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Somkerék témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Somkerék (románul Șintereag, németül Simkragen, erdélyi szász nyelven Simkroang) falu Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől 10 km-re keletre, a Sajó jobb partján fekszik.

Története

Nevét az oklevelekben 1332-ben Zumkerech néven említették először. A település ősi birtokosai a Becsegergely nemzetséghez tartozó Somlerekiek voltak. Ősük, Beche még a 13. században élt, akiről a birtok 1304-ben fiaira, Lászlóra, Mihályra és Becsére szállt.

1410-ben Zsigmond király a Somkerekieknek megengedte, hogy uradalmukon várat építhessenek, majd 1412-ben Somkereki Antalnak és testvérének - aki magát először nevezte Erdélyinek minden hétfőre hetivásárt is engedélyezett.

1446-ban Somkereki Erdélyi Antal fiai osztoztak meg a Somkereki Erdélyi család birtokán.

1463-ban Somkereki Istvánt erdélyi vajdaként említették.

1514-ben Erdélyi Miklósnak állt itt udvarháza. A Somkereki Erdélyiek után később a település nagyobb birtokosai a Bethlenek és a Kornisok voltak.

1661-ig a fennmaradt adatok szerint lakossága tisztán magyar volt. Ekkor a török-tatár hadak a községet templomával együtt teljesen felégették, lakóit rabláncra fűzve hurcolták rabságba. Azonban valószínű hamarosan újraépült, mivel 1664-ben a vármegye már itt tartotta közgyűléseit.

1848 tavaszán gróf Kornis Gábor parancsnoksága alatt a településen 21 fegyveres nemzetőr ajánlotta fel szolgálatát a haza oltalmazására, majd még ez év június 24-én estére Bem is ide érkezett hadseregével.

1910-ben 1098, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott.

1992-ben társközségeivel együtt 3920 lakosából 3392 román, 371 magyar, 141 cigány és 1 német volt.

A 2002-es népszámláláskor 933 lakosa közül 685 fő (73,4%) román, 244 (26,2%) magyar, 2 (0,2%) ukrán, 1 (0,1%) cigány, 1 (0,1%) ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességek

• Erődített református temploma 1333-ban épült. a 15. században gótikus stílusban átépítették. A 17. században már református. Ismertebb lelkészek: Bölöni Sámuel (1719–1782), Gyenge György (1935–1943), Varga László (1969–1975), Hermán Mostert János (1976–1978). Jelenlegi lelkésze Felszegi Imre (2001-től).

Néprajz

• Somkerék népviseletéről a 20. században jegyezték fel:

Ruházatuk télen házilag szőtt fehér czondra-posztó nadrág vagy harisnya, a fiatalság módosabb részének kék és fekete posztó, a szegényebbek és idősebbek szürke czondra kabátot, fehér vagy fekete köpenyeget, fekete báránybőrsapkát, s csizmát viselt.

Nyáron vászon és piké nadrágban, s ugyanilyen kabátban jártak, azonban nagy részük öltözete az ing, hosszú szárú lábravaló és rövid posztókabát.

• Lakóházaikat, gazdasági épületeiket többnyire fából, zsindelytetővel építették.

Híres emberek

• Itt született 1910-ben Demeter Béla magyar újságíró és szociográfus.

Jegyzetek

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Felszegi Imre: A somkeréki református templom története, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, Székelyudvarhely, 2013 (magyar román, német és angol nyelvű kiadás).