Dögmező

Dögmező (Dumbrăvița)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Beszterce-Naszód
Község	Ispánmező
Rang	falu
Községközpont	Kiskaján
Irányítószám	427031
Körzethívószám	0x63[1]
SIRUTA-kód	32875
Népesség
Népesség	630 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	- (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	297 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 24° 11′ 04″47.257562, 24.18451947.257562°N 24.184519°EKoordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 24° 11′ 04″47.257562, 24.18451947.257562°N 24.184519°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Dögmező (románul Dumbrăvița) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.

Fekvése

Bethlentől északra, a Czibles-patak mellett, Jávorvölgy, Középfalva, Ispánmező és Kiskaján közt fekvő település.

Nevének eredete

A település nevét a holtnak vagy dögnek nevezett lefolyás nélküli vize után kaphatta, amelyet román D'ug neve is valószínűsít.

Története

Nevét az oklevelek 1456-ban említi először oklevél Dengmezew néven.

1485-ben Deugmezew, 1576-ban Degmezeő, 1608-ban Deghmezeo, 1608-ban Dögmező és 1611-ben is Degmezeő néven írták.

A település kezdetektől fogva a Harinnay Farkas család birtoka volt és Szészárma tartozéka.

1456-ban V. László király a birtokot hűtlenség miatt elkobozta Harinnay Farkas Jánostól és azt Farkas Tamás fiainak Jánosnak és Miklósnak adta.

1560-ban a Farkas családból való Farkas Farkas birtokának írták.

1596-ban Tahy István birtoka volt, aki azt nejére Kendy Zsuzsannára hagyta.

1607-ben Kendy István birtoka volt, 1618-tól a Haller család, Haller Zsigmond volt birtokosa. A Haller család tagjaié volt 1650-ig.

1663-ban I. Apafi Mihály az ekkor Béldy Pálnál zálogjogon levő birtokot Bethlen Farkasnak, Gergelynek és Eleknek adományozta. A Bethlen családé volt még 1898-ban is.

1891-ben 911 lakosa volt, ebből 6 római katolikus, 864 görögkeleti ortodox román és 41 izraelita volt.

1910-ben 941 lakosa volt, ebből 4 magyar, 24 német, 890 román, melyből 104 görögkatolikus, 810 görögkatolikus ortodox, 26 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásának része volt.

Nevezetességek

• Görögkeleti temploma az 1800-as évek végén épült. Egyike volt a környék legdíszesebb templomainak.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  

Jegyzetek