Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet

Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet
Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda, Országos Ideg- és Elmegyógyintézet
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet lepusztult főépülete 2013-ban
Település	Budapest II. kerülete
Cím	1021 Hűvösvölgyi út 116.
Építési adatok
Építés éve	1861–1868[1]
Megnyitás	1868. december 6.
Bezárás	2007. december 31.
Építési stílus	romantikus
Védettség	műemlék
Tervező	Zettl Lajos
Hasznosítása
Felhasználási terület	megszűnt kórház
Elhelyezkedése
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 31′ 53″, k. h. 18° 58′ 39″47.531274, 18.97758647.531274°N 18.977586°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 53″, k. h. 18° 58′ 39″47.531274, 18.97758647.531274°N 18.977586°E
Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (rövidítve: OPNI) korábbi nevén Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda, majd Országos Ideg- és Elmegyógyintézet nagy múltú, mára megszűnt egészségügyi intézmény Budapest II. kerületének Lipótmező városrészében, a Kis-Hárs-hegy északkeleti lejtőjén. A budapesti köznyelvben a „Lipótmező” kifejezés alatt gyakran magát az intézetet értették.

Története

Ferenc József rendeletére épült a Hűvösvölgyi út 116. szám alatt, késő romantikus stílusban, Zettl Lajos tervei szerint. Zettl a terveket 1859-re készítette el, Ferenc József azokat 1860-ban jóváhagyta. Az építkezés valószínűleg 1861 körül indult meg, és 1863-ra az épületet befejezése tervben is volt. Azonban anyagi okok miatt ez elhúzódott, és csak 1868-ra készült el a komplexum.^[1] A korabeli építészeti kritikák egy része erősen túlzónak tartotta a terveket. Szerintük az épület egy „fejedelmi kastély tér- és anyagpazarlásával épült”.^[2]

A 41 hektáron elterülő intézmény 1868. december 6-án nyílt meg. Kezdetben 300 páciens ápolását tették lehetővé. A beteglétszám az ezredfordulóra megközelítette a 2 ezret. A különböző pszichiátriai és neurológiai orvosi kezeléseket jelentős tudományos műhelyként többek között sokrétű munkaterápiai és alkoholmegvonási kutatások egészítették ki. 2007-ben 139 évnyi működés után szűnt meg.

Az utolsó igazgató, Nagy Zoltán főorvos így nyilatkozott erről:^[3]

„lényegében indoklás nélkül, nagyon brutális módon zárták be az intézményt. Nem gondoskodtak az akkori egészségpolitikusok sem a betegekről, sem a teamekről. Száznegyven éves szakmai kultúra szűnt meg. A Lipót mindig is vállalta azt az embermentő, gyógyító szerepet, amely több volt, mint egy pszichiátriai és neurológiai osztály: egy időben volt idegsebészete, nagyszerű röntgenrészlege és világhírű neuropatológiája. Mindez a szakmai gazdagság és sokszínűség megszűnt, elmúlt.”

A hatalmas misztikus épületegyüttes műemlék. Bezárása óta őrzik, a szintén kiürített melléképületeivel együtt folyamatosan pusztul.

2014-ben Funk Sándor addiktológus, korábbi főorvos „katasztrofális húzásnak” minősítette a kórház felszámolását.^[4]

A 2007-es bezárása után az egykori nagy múltú intézmény speciális szakellátási feladatait elsősorban a Nyírő Gyula kórház és az Amerikai úti kórház vette át.

Az épületkomplexum 2020-ban egy ekkor létrehozott Közép-európai Oktatási Alapítvány vagyonkezelésébe került ingyenesen mint „közfeladat ellátásához szükséges terület”. Az alapítvány közpénzből egy angol nyelvű, fizetős, nemzetközi érettségit adó elit magániskolát tervez létrehozni.^[5]

Igazgató főorvosainak listája

Galéria

Jegyzetek

Források

• Kurucz Adrienn - Lipótmező: Az egykori tébolyda, a későbbi OPNI helye ma kész szellemváros (wmn.hu, 2021.01.21)
• Kiemelt beruházás lett az OPNI helyén megvalósuló nemzetközi magániskola
• Kiemelt beruházássá tette a kormány az OPNI helyén nyíló nemzetközi iskolát
• OPNI Emlékoldal Archiválva 2020. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• http://budapestcity.org/03-muemlekek/02/Orszagos-Tebolyda/index-hu.htm Archiválva 2019. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
• ↑ Karády-Kozma: Karády Viktor – Kozma István: Név és nemzet: Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Budapest: Osiris. 2002. ISBN 963 389 236 8