Weszelszky Gyula

Weszelszky Gyula
Született1872. május 10.
Szlatina
Elhunyt1940. június 20. (68 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiVeszelszky Béla
Foglalkozásakémikus,
gyógyszerész,
radiológus,
hidrológus
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1895, gyógyszerészet)
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Weszelszky Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Weszelszky Gyula (Szlatina, Verőce vármegye, 1872. május 10. – Budapest, 1940. június 20.) kémikus, gyógyszerész, radiológus, a radioaktív sugárzás gyógyhatásának kutatója, a budapesti hévizek eredetének, összetételének elemzője, leírója.

Életpályája

A pécsi ciszterci gimnáziumban érettségizett,[2] majd 1893-ban a Budapesti Egyetemre iratkozott be, ahol 1895-ben gyógyszerészmesteri oklevelet kapott, majd Lengyel Béla mellett a II. számú kémiai intézetben tanársegédként, utóbb adjunktusként működött. 1898-ban, miután bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, a Magyar Gyógyszerész Egylet meghívta gyógyszerészgyakornoki tanfolyama előadójának. 1907-től 1937-ig a tanfolyam vezetője volt. 1912-ben anorganikus kémiából egyetemi magántanárrá képesítették, 1918-ban az egyetem radiológiai intézetének vezetésével bízták meg.

Kutatásainak nagy része a radioaktivitás körébe tartozik. 1911-ben emanációmérő módszerével a forrásvizek radioaktivitását mérte. Fizikai és kémiai módszerekkel vizsgálta a vizek összetételét és alkotóelemeinek gyógyhatását. Mint a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának elnöke, a budapesti hévizek juvenilis eredetének egyik legnagyobb hirdetője volt.

A Révai Lexikon munkatársa volt. Sírját a budapesti Farkasréti temetőben felszámolták.[3]

Művei

Irodalom

  • Gáspár Margit: A magyar kémiai irodalom bibliográfiája, Budapest, 1931 és 1957.
  • Emszt Kálmán: Weszelszky Gyula emlékezete, Hidrobiológiai Közlemények, 1940.
  • Weber Dezső: Weszelszky Gyula emlékezete, Magyar Gyógyszertudományi Társaság Értesítője, 1940.
  • Hegedüs Lajos: Dr. Weszelszky Gyula (1872-1940), Gyógyszerészet 29. 1985/5.
  • Vértes Attila: Egy évszázada fedezték fel a polóniumot és a rádiumot, A tudomány történetéből, Magyar Tudomány, Budapest, 1999/1.
  • Cziráky József: Megemlékezés dr. Weszelszky Gyuláról, halálának 50. évfordulóján, Hidrológiai Tájékoztató, 1991.
  • Ijjas Gáborné: A radiokémiai kutatások kezdetei Magyarországon - Weszelszky Gyula, a Radiológiai Intézet első igazgatója, Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből, Budapest, 1997.
  • Lorberer Árpád: Adalékok a hazai hévízkutatás történetéhez, VITUKI Rt. Hidrológiai Intézete, Budapest, 2003. [1]
  • Szalay Tibor : Weszelszky Gyula (1872–1940), Kémia Tanítása (módszertani folyóirat), Mozaik Kiadó, Szeged, 2006/5.
  • Radiokémia, A magyar kémia eredményei a kiegyezés korában [2] Archiválva 2008. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Radnóti Katalin: A magfizikai kutatások hőskora, női szemmel, Fizikai Szemle, Budapest, 2008/3. [3]

Jegyzetek

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  2. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Weszelszky Gyula
  3. ↑ A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke

Források

  • Kereső.hu[halott link]
  • Neumann-ház
  • ELTE TTK Magkémiai Laboratórium
  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • [https://web.archive.org/web/*/http://abcd.hu/szemelyi-nevter/?id=273914&date=2021-02-28 273914&date=2021-02-28 Weszelszky Gyula] a Magyar Nemzeti Névtér oldalon
  • Révai nagy lexikona
  • Tolnai világlexikona
  • http://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/09/A-Magyar-Gy%C3%B3gyszer%C3%A9szet-Pantheonj%C3%A1nak-t%C3%B6rt%C3%A9nete.pdf
  • História-Tudósnaptár
  • Álmok Álmodói Világraszóló Magyarok, Millenáris Park, 2001-2002.
Nemzetközi katalógusok