Vasúti pálya

Nyomtávolság
Vasúti pálya – Villamos pálya Széles nyomtávolság   Breitspurbahn 3000 mm (118,1 in)   Brunel 2140 mm (84,3 in)   indiai 1676 mm (66,0 in)   spanyol 1668 mm (65,7 in)   ír 1600 mm (63,0 in)   orosz 1520 mm (59,8 in) Normál nyomtávolság   Normál nyomtávolság (George Stephenson) 1435 mm (56,5 in)   skót 1372 mm (54,0 in) Keskeny nyomtávolság   Fokföldi nyomtávolság 1067 mm (42,0 in)   Metrikus nyomtávolság 1000 mm (39,4 in)   Háromlábas nyomtávolság 914 mm (36,0 in)   boszniai 760 mm (29,9 in) Minimális nyomtávolság   15 inch 381 mm (15,0 in) Vasúti nyomtávolságok a világon (A színeket lásd fent)
Sablon:Vasúti nyomtávok m v sz

A vasúti pálya a vasúti közlekedés alapvető rendszereleme; mindazon létesítmények összessége, melyek lehetővé teszik a vasúti járművek közlekedését két adott földrajzi pont között. A pálya rendeltetése a rajta haladó járművek alátámasztása és vezetése. Két fő részre bontható: alépítményre és felépítményre. Az alépítménybe tartoznak a földművek (töltések, bevágások) és a műtárgyak (például hidak, alagutak), míg a felépítmény részei az ágyazat és a vágány.

Alépítmény

Az alépítmény feladata a pálya nyomvonalán a terep kiegyenlítése, a közlekedési pálya térbeni elhelyezése oly módon, hogy az a vasúti közlekedéshez szükséges geometriai követelményeket (lejtviszonyok, ívsugarak) kielégítse. Részei:

Földművek

A pálya és a kapcsolódó építmények elhelyezésére szolgáló terepkiegyenlítés, melyet általában a talaj saját anyagából hoznak létre. A terepből a talaj eltávolításával kialakított földmű a bevágás, a terepszintből kiemelkedő földmű a töltés. A vasúti létesítmények igényeinek megfelelő új, mesterséges felszín a földműkorona, oldalsó határoló felülete a rézsű.

Műtárgyak

Az alépítmény részét képező mesterséges létesítmények, melyek egyrészről a pálya védelmét biztosítják, másrészről a folyamatos vonalvezetést adják ott, ahol ez földművel nem biztosítható. Ilyen műtárgyak az alagutak, hidak, rés- és bélésfalak, görgetegfogók, illetve támfalak, átereszek.

Felépítmény

A felépítmény a pályatest alépítmény-korona feletti része. Feladata a közlekedő járművekről a sínre átadódó erők rugalmas felvétele, és azok egyenletes elosztása úgy, hogy az alépítményben az maradandó alakváltozást ne okozzon. Részei:

Vágány

A pálya elsődleges, a járművekkel közvetlen kapcsolatban lévő teherhordó szerkezete. Részei:

Sínek

A sín a járművek hordozására, vezetésére és az ebből adódó terhelések átvitelére szolgáló rugalmasan alátámasztott tartó. Leggyakoribb formája a hengerelt acélból készült szélestalpú Vignol-sín. Az egyes vasutak sajátosságai, illetve felépítményfajták szerint többféle sínrendszert használnak.

Aljak

Az aljak feladata a nyomtávolság biztosítása, valamint a sínek alátámasztása és a teher egyenletes elosztása az ágyazatra. Az alj alakja és a vágányrendszer kialakítása szerint lehet keresztalj, hosszalj, vagy magánalj. Az aljak anyaga kezdetben fa volt (talpfa) ez kellően jó megmunkálható és megfelelő rugalmasságú alátámasztást biztosít. Hátránya a korhadásra, berágódásra való hajlam, illetve a viszonylag magas ár. Kiváló tulajdonságai miatt a faaljak ma is használatosak, elsősorban kitérők és átszelések aljszerkezeteként. Később elterjedten alkalmaztak sajtolt acéllemez, majd betonaljakat. Jelenleg folyópályában leggyakoribb az előfeszített vasbetonaljak használata. A sínek gerincének síkja nem függőleges, a sínek a vágánytengely irányában megdöntve helyezkednek el. A síndőlést az alj felületének kialakítása, vagy az alátétlemez alakja biztosítja. A síndőlés mértéke hagyományosan 1:20, közép-európai vasutaknál az új építésű pályákon 1:40 arányú. (A korszerű, nagy sebességű vasúti pályákon alkalmazott 1:40 arány kedvezőbb sínkorona-kerékabroncs kapcsolatot biztosít.^[1])

Kapcsolószerek

A vasúti vágány összekapcsolására és leerősítésére szolgáló szerkezetek. A sínleerősítések a sínek és az aljak összekapcsolására szolgálnak. Részeik az alátétlemezek, leerősítőcsavarok, rugalmas leerősítőszerek. A kezdetekben a síneket sínszegekkel erősítették az aljakra. A közvetlen leerősítés fejlettebb változata a síncsavaros leerősítés. Manapság ezek már csak kisforgalmú mellékvonalakon használatosak. A terhelés növekedése miatt később megjelentek a szétválasztott leerősítések, ahol az aljra fektetett alátétlemez van az aljhoz leerősítve, a sínt az alátétlemezhez rögzítik. Tipikus példája ennek a MÁV-nál alkalmazott GEO-leerősítés. A hézagnélküli felépítmények már a hosszirányú erőhatások felvételére alkalmas rugalmas leerősítéseket követelnek meg. Nagyobb pályasebességeknél rugalmas leerősítést alkalmaznak ilyen a közvetlen leerősítések közül a Pandrol, vagy a Nabla rendszer, a szétválasztott leerősítések közül a Rugalmas Geo vagy a szorítórugós skl rendszerű.

A kapcsolószerek másik csoportja a síneket hosszirányban egymáshoz kapcsoló hevederek, illetve hevedercsavarok. Az ilyen pályát hevederes (illesztett) pályának nevezzük, szemben az összehegesztett síneket használó hézag nélküli (hegesztett) pályával.

A hevederes összeköttetés célja, hogy a két csatlakozó sín se magassági, se oldalirányban el ne mozdulhasson, emellett lehetőséget nyújt a két sínszál hőtágulás okozta nyúlására. Két fő típusuk a lapos heveder és a szögheveder. A régebbi sínrendszereknél a lapos heveder volt a szabvány, de a terhelés növekedésével gyengének bizonyultak, az oldalerők a pálya könyökösödését illetve a heveder törését okozták. A szöghevederek ezt kiküszöbölve talppal rendelkeznek, mely a síntalpra illeszkedik felülről.

A hevederek mindig egy adott sínrendszerhez készülnek. Régebben használatban voltak átmeneti hevederek is, amelyek két eltérő rendszerű sín között biztosították a kapcsolatot, de ma már átmeneti síneket használnak ilyen célra, melyeket eltérő sínek összehegesztésével készítenek.

Az egymáshoz csatlakozó sínek összekapcsolási helye a sínillesztés, melynek részei a hevederek és az illesztési aljak. Az illesztési aljak elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk lengő és ikeraljas illesztést. Lengő sínillesztésnél a két sínvég csatlakozása két keresztalj közé esik. Hátránya, hogy a sínvégek fokozott kopásával jár, és nagyobb a hevedertörés veszélye. Az ikeraljas illesztésnél a két sínvég egy-egy keresztaljjal alá van támasztva, így a két alj közvetlenül egymás mellé esik. A sínvégekre így a kisebb mozgás miatt kisebb terhelés jut, viszont fontos az ágyazat aláverése az aljak jó felfekvéséért. Ikeraljaknál gyakori a talpfák használata.

Ágyazat

Az ágyazat feladata a vágányról átadódó járműteher rugalmas és egyenletes elosztása az alépítményre, valamint belső ellenállásával a vágány irányának, fekszintjének megvalósítása és megtartása. Az ágyazattal szemben fontos követelmény, hogy a pályára hulló csapadékvizet átengedje. Anyaga leggyakrabban éles törésű, időtálló kemény kőzet (zúzottkő, általában bazalt vagy andezit), kisebb terheléseknél előfordul kavics, homokos kavics, vagy teljesen kiégett szénsalak.

A pálya jellemzői

A pálya geometriai és erőtani jellemzői alapvetően meghatározzák a rajta közlekedtethető vasúti járművek tipusát, terhelhetőségét, sebességét. Alapvető pályajellemzők:

• nyomtávolság
• ívsugarak

A pályaívek sugara elsődlegesen meghatározza a pályán alkalmazható legnagyobb sebességet, illetve a pályán közlekedtethető járművek geometriai méreteit.

• lejtőviszonyok

A pálya emelkedése és lejtése ezrelékben kifejezve. Adott pályaszakasz egyik legfontosabb jellemzője a mértékadó emelkedő, amely a pályaszakasz járulékos pályaellenállásai (kanyarulati és emelkedési ellenállás) összességének legnagyobb értéke, egyenértékű emelkedésként ezrelékben megadva.

• tengelyterhelés

A pálya terhelhetőségének mérőszáma, a jármű egy tengelyén engedélyezett legnagyobb statikus függőleges terhelés.

• engedélyezett sebesség

Az engedélyezett legnagyobb sebesség függ az al- és felépítmény, valamint a műtárgyak műszaki állapotától, a pálya kiépítésétől (ív- és lejtőviszonyoktól) és a környezettől. Előfordul, hogy a tengelyterheléstől függ a pályasebesség, a könnyebb motorvonatok gyorsabban közlekedhetnek mint a mozdony vontatta vonatok. Ahol a legnagyobb engedélyezési sebesség nem biztosítható, lassújelek jelzik az adott szakaszra vonatkozó sebességet.

A vasúti pályákhoz kapcsolódó fogalmak a jogszabályokban

A Vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 2. §-a részletesen definiálja az egyes vasúti közlekedéshez kapcsolódó fogalmak – a törvény alkalmazásához kapcsolódó – értelmezését. Egyes kifejezések tekintetében a törvényi értelmezés eltér az adott kifejezések a magyar vasúti műszaki szaknyelvben használatos jelentésétől, esetenként kibővítve, vagy részben átértelmezve azok jelentését. A törvény szövegében írott pályával kapcsolatos definíciók az alábbiak:

1. vasúti pálya: a vasúti vágány, az alatta levő, valamint a – jogszabályban vagy hatósági előírásban megállapított – hozzátartozó védő (biztonsági) földterület, továbbá a különleges vasút működéséhez szükséges szerkezet, illetve földterület, valamint az azt hordozó és mozgásirányát meghatározó tartószerkezet;
2. vasúti pálya tartozékai: a vasúti alagút, híd, jelzőhíd, áteresz, zajvédő-fal, támfal, a vasút kereszteződése vasúttal, közúttal vagy magánúttal, a vasúti térvilágító berendezés, a vasúti jelző- és biztosító berendezés, a vasúti villamos felsővezeték és az ehhez kapcsolt berendezés, a vasúti peron, a vasúti peronhoz vezető gyalogos alul- és felüljáró, a különböző nyomtávolságú pályahálózatok közötti kölcsönös átjárhatóságot biztosító eszközök, berendezések, vágányba épített mérlegek, vágányfékek, hőn-futásjelző berendezés, valamint a vasúti távközlő vezetékek, berendezések, vasúti rakodó és járműmozgató berendezések, ideértve a mindezek elhelyezésére szolgáló földterületet is;
3. vasúti üzemi létesítmény: a vasúti közlekedés lebonyolításához szükséges ingatlan (épület, illetve építmény, az alatta levő földterülettel együtt), amely nélkül a vasúti közlekedési tevékenység nem vagy csak jelentős nehézség árán lenne folytatható (például forgalmi épület, javító pályaudvar, vasútállomás és megállóhely, vasúti felvételi épület közvetlenül az áruforgalom és a személyforgalom lebonyolítására és kiszolgálására szolgáló része, az utastájékoztató berendezés, a különböző nyomtávolságú pályák közötti átjárhatóságot szolgáló létesítmények), kivéve a vasúti pályát és tartozékait;
4. országos jelentőségű vasúti pálya: az országos törzshálózati vasúti pálya, valamint a vasúti mellékvonal;
5. országos törzshálózati vasúti pálya: az e törvény 1. számú mellékletében meghatározott vasúti pálya;
6. vasúti mellékvonal: az e törvény 2. számú mellékletében meghatározott vasúti pálya;
7. csatlakozó vasúti pálya: az országos vasúti pályahálózatot és a saját célú vasúti pályahálózatot összekötő vasúti pálya, amelyhez egynél több saját célú pálya kapcsolódik, illetve egynél több végfelhasználó kiszolgálására alkalmas;
8. összekötő vasúti pálya: az országos vasúti pályahálózatot és a sajátcélú vasúti pályahálózatot összekötő, csatlakozó pályának nem minősülő vasúti pálya;
9. helyi vasúti pálya: a helyi vasúti pályahálózat részét képező vasúti pálya;
10. vasúti pályahálózat: egy vasúti társaság által működtetett összefüggő rendszer, amely az 1970. december 18-ai 1108/70/EGK bizottsági rendelet I. mellékletében található számlaforma egyes rovataiban feltüntetendő tételek meghatározásáról szóló, 1970. december 18-ai 2598/70/EGK bizottsági rendelet I. mellékletének A. részében felsorolt elemekből áll, azzal az eltéréssel, hogy az utolsó francia bekezdésben foglaltak helyett „A pályavasúti részleg által használt épületek”-et kell érteni;
11. országos vasúti pályahálózat: a térségi, elővárosi, helyi, illetve sajátcélú vasúti pályahálózatnak nem minősülő vasúti pályahálózat;
12. térségi vasúti pályahálózat: térségi vállalkozói vasúti tevékenység céljára kijelölt vasúti pályahálózat, amely legfeljebb három megyét érint, vagy a hossza nem haladja meg a 400 kilométert;
13. helyi vasúti pályahálózat: a helyi közforgalmú vasúti szolgáltatás végzéséhez szükséges vasúti pályahálózat;
14. elővárosi vasúti pályahálózat: elővárosi közforgalmú vasúti szolgáltatás céljára kijelölt vasúti pályahálózat;
15. saját célú vasúti pályahálózat: vasúti pályahálózat, amelyen valamely szervezet a saját, közvetlenül nem vasúti közlekedési célú gazdasági tevékenységével összefüggő vasúti személyszállítást vagy vasúti áruszállítást végez.

Jegyzetek

Források

• Vasúti lexikon (Műszaki Könyvkiadó, 1984) (ISBN 9631057755)
• dr Sostarics György – dr Balogh Vilmos: Vasúti járművek (Tankönyvkiadó, 1991) (ISBN 9631831132)
• 2005. évi CLXXXIII. törvény a vasúti közlekedésről (Magyar Közlöny 2005/172. szám) (HU ISSN 0076-2407)