Torlónyomás

A torlónyomás vagy össznyomás egy áramlásba helyezett test torlópontján mérhető nyomás. A test egyetlen, az áramlással szemben lévő pontján a közeg a testhez képest lefékeződik, ezt a pontot torlópontnak nevezik. Forgástest estén, ha szimmetriatengelye a közeg sebességével egy irányba esik, a torlópont a szimmetriatengely döféspontja lesz a test felületén.

A Bernoulli-törvény segítségével felírható a torlónyomás és a torlóponttól távolabb mérhető statikus nyomás összefüggése összenyomhatatlan közegre:

${\displaystyle p_{t}=p_{s}+\left({\frac {\rho }{2}}v^{2}\right)=p_{s}+p_{d}}$,

ahol:

• ${\displaystyle v}$ a közeg sebessége a testhez képest,

• ${\displaystyle p_{t}}$ a torlónyomás vagy össznyomás,

• ${\displaystyle p_{s}}$ a közeg statikus nyomása;

• ${\displaystyle \rho }$ a közeg sűrűsége.

• ${\displaystyle p_{d}=\left({\frac {\rho }{2}}v^{2}\right)}$ az úgynevezett dinamikus nyomás.

Kifejezve a sebességet:

${\displaystyle v={\sqrt {\frac {2(p_{t}-p_{s})}{\rho }}}}$

vagyis a statikus nyomásból és a torlónyomásból meghatározható a repülőgép sebessége. A torlónyomás Pitot-csővel, a statikus nyomás statikus szondával mérhető. A két szonda egyesítése a Prandtl-cső, melyet kiterjedten alkalmaznak repülőgépek sebességmérő műszereinél.

Források

• Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 2. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961.
• Lajos Tamás: Az áramlástan alapjai. Előadási jegyzet. Budapesti Műszaki Egyetem Áramlástan Tanszék. Budapest, 1992. Kézirat. Magyar Elektronikus Könyvtár
• Willi Bohl: Műszaki áramlástan. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1983. ISBN 963-10-44831