Tony Gatlif
Tony Gatlif | |
Született | Michel Dahmani Gatlif 1948. szeptember 10. (75 éves) Algír |
Művészneve | Tony Gatlif |
Álneve | Tony Gatlif |
Állampolgársága | francia |
Nemzetisége | roma |
Gyermekei | Elsa Dahmani |
Foglalkozása | filmrendező, színész, producer |
Kitüntetései | Lásd: díjak, elismerések |
| |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tony Gatlif témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tony Gatlif, születési nevén Michel Dahmani (Algír, 1948. szeptember 10.–) kabil–roma származású francia filmrendező, zeneszerző, színész és filmproducer.
Életútja
Algériai (kabil) apától és roma anyától származik, az ún. feketelábúak csoportjából. Gyermekkorát Algírban töltötte, ahonnan 1960-ban, az algériai függetlenségi háború elől menekülve, Franciaországban telepedett le. Nehéz, és káosszal teli évek következtek (megjárta a javítóintézetet is), mígnem 1966-ban találkozott példaképével, Michel Simon színésszel. Ajánlólevelével bejutott egy színi tanodába, melynek elvégzése után számos színházi szereplést vállalt, de valójában mindent elkövetett, hogy a filmgyártás közelébe kerüljön. 1975-ben megrendezte első filmjét, La tête en ruine címmel. Ezt követte 1979-ben az algériai függetlenségi háború eseményeit feldolgozó La terre au ventre.
1981-től Gatlif filmjeinek központjába az európai cigányság kultúrája került, mivel lenyűgözte a „mozgásban lévő közösség” és annak rendkívül gazdag és változatos „zenei és hangzásvilága”. Ugyanakkor idegenkedik magát bármely népcsoporthoz sorolni, önmagát „mediterránnak” vallja.
1990-ben elkészült a Gaspard et Robinson, majd 1993-ban elkészítette a már díjakkal is elismert filmjét, a Latcho Drom-ot (Világos út). A „cigányzenéről szóló himnusznak” tekintett alkotás végigkíséri a cigányságot az indiai őshazától, Rádzsasztánon, Egyiptomon, Törökországon, Románián, Magyarországon és Németországon át, egészen Spanyolországig. Minden egyes állomáson, a helyi kultúrát is magába szívott cigányzenén és táncon keresztül ismerhetjük meg, hogy melyik országban hogyan sikerült beilleszkedniük, hogyan viszonyul hozzájuk a helyi lakosság. A következő munkája Jean-Marie Gustave Le Clézio francia író világát jelenítette meg a Mondo (1994) című filmben.
A 2004-ben forgatott, Száműzetés című filmjével Gatlif visszatér gyermekkora helyszínére, Algériába. A filmmel elnyerte a 2004-es cannes-i fesztivál legjobb filmrendező díját.[1] 2006-ban ugyancsak Cannes-ban mutatták be, s aratott nagy sikert a fesztivál zárófilmjekén vetített Transylvania című filmdrámája.[2] Kedvező fogadtatást kapott a cigány holokauszt témával foglalkozó, 2009-ben forgatott filmje, a Korkoro (Szabadság) is: a Montreali Világfilm-fesztiválon három díjat kapott, zenéjét pedig César-díjra jelölték.
2012 tavaszán készült el az igazi demokráciát, a nagyobb társadalmi igazságosságot, a gazdagság egyenlőbb elosztását, és a közéleti erkölcs színvonalának emelését zászlajukra tűző „felháborodottak” mozgalmáról készített, egész estét betöltő dokumentumfilmje, a Indignados.
Filmográfia
- La tête en ruine (1975)
- La terre au ventre (1978)
- Corre gitano (1981)
- Canta gitano (1981)
- Les princes (1982)
- Rue du départ (1985)
- Pleure pas my love (1989)
- Gaspard et Robinson (1990)
- Latcho Drom (Világos út) (1993)
- Mondo (1995)
- Gadjo dilo (Gadjo dilo - A bolond idegen) (1997)
- Je suis né d'une cigogne (Gólyafiókák) (1998)
- Vengo (2000)
- Swing (2001)
- Exils (Száműzetés) (2004)
- Transylvania (2006)
- Korkoro (Szabadság) (2009)
- Indignados (dokumentumfilm) (2012)
- Geronimo (2014)
Díjak, elismerések
- 1983 – César-díj a legjobb rövidfilmnek (jelölés) – Canta gitano
- 1996 – National Society of Film Critics Awards, USA, külön dicséret – Latcho Drom
- 1998 – Chicagói Nemzetközi Gyermekfilm-fesztivál, díszoklevél – Mondo
- 1999 – César-díj a legjobb filmzenének – Gadjo Dilo (Gadjo dilo - A bolond idegen)
- 2001 – César-díj a legjobb filmzenének – Vengo
- 2004 – Cannes-i fesztivál, legjobb rendezés díja – Exils (Száműzetés)
- 2005 – César-díj a legjobb filmzenének (jelölés) – Exils (Száműzetés)
- 2009 – Montreali Világfilm-fesztivál, az amerikaiak nagydíja, az ökumenikus zsűri külön dicsérete, közönségdíj – Korkoro (Szabadság)
- 2011 – César-díj a legjobb filmzenének (jelölés) – Korkoro (Szabadság)
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tony Gatlif című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
- Hivatalos oldal
- Tony Gatlif a PORT.hu-n (magyarul)
- Tony Gatlif az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Interview (franciául)
- Filmművészetportál
- Franciaország-portál