Tomislav Karamarko

Tomislav Karamarko
Horvát Demokratikus Közösség elnöke
Hivatali idő
2012. május 21. – 2016. június 21.
ElődJadranka Kosor
UtódAndrej Plenković
Horvátország miniszterelnök helyettese
Hivatali idő
2016. január 22. – 2016. június 15.
ElődVesna Pusić
Horvátország belügyminisztere
Hivatali idő
2008. október 10. – 2011. december 23.
ElődBerislav Rončević
UtódRanko Ostojić
Született1959. május 25. (65 éves)
Zára[1]
Párt
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • Zágrábi Egyetem (1979–, jogrendszer)
  • Faculty of Humanities and Social Sciences, University of Zagreb (1982–1985, történelem)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomislav Karamarko témájú médiaállományokat.

Tomislav Karamarko (Zára, 1959. május 25.) horvát politikus, aki 2016 januárja és júniusa között Horvátország első miniszterelnök-helyettese volt. 2008 és 2011 között Jadranka Kosor kormányában a belügyminiszteri tisztséget töltötte be.

Élete

Karamarko Zárában született egy szerb nemzetiségű családban, családjának egy része jelenleg is Szerbiában él. Ötéves korában családjával Zágrábba költözött. Az elemi iskolát az Obrovac melletti Kruševóban, a középiskolát Zágrábban végezte. Középiskolai tanulmányai során Karamarko gitározott és fellépett a Diákotthonban, ahol más népszerű zenekarok is koncerteztek. Fiatal korában kosárlabdázott, és majdnem csatlakozott néhány kosárlabdaklubhoz, végül azonban a sport helyett a tanulást választotta.[2] 1979-ben beiratkozott a Zágrábi Egyetem Jogi Karára, de később ottani tanulmányait abbahagyta, és 1982-ben a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar történelem szakára ment át, mielőtt 1985-ben diplomázott.[3] Az 1980-as években ismerkedett meg leendő feleségével, Enisa Muftić-tyal, Osman Muftić lányával, aki 1990-ben rövid ideig tudományos miniszterként dolgozott Stjepan Mesić kormányában.[3]

Politikai pályafutása

Karamarko 1989-ben lépett be a Horvát Demokratikus Közösségbe, 1991 júniusában pedig Josip Manolić horvát miniszterelnök kabinetfőnökévé nevezték ki. Manolić után 1992 szeptemberéig Franjo Gregurić kabinetfőnöke volt. Ezt követően a horvát parlament elnökének, Stjepan Mesićnek a kabinetfőnöke lett. Egy évvel később a zágrábi rendőrség vezetője lett, 1996-ban pedig belügyminiszter-helyettessé nevezték ki. Emellett 1998-ban a Horvát Autóklub titkára lett.[4] A 2000-es elnökválasztás során Stjepan Mesić választási kampányát vezette.[4] Miután Mesić megnyerte a választást, Karamarkót nemzetbiztonsági tanácsadójának és a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének nevezte ki.[4][5] 2002-ben a Hírszerző Ügynökség (POA),[6] 2006-ban pedig a Biztonsági és Hírszerző Ügynökség (SOA) igazgatójává nevezték ki.[7]

2008 októberében Ivo Sanader miniszterelnök belügyminiszternek nevezte ki, és 2011 decemberéig maradt ezen a poszton, amikor is a HDZ vereséget szenvedett a 2011-es általános választásokon. Ezután független miniszterként tevékenykedett 2011 szeptemberéig, amikor másodszor csatlakozott a HDZ-hez. 2012 májusában megnyerte a párt elnökválasztását, és Jadranka Kosor volt miniszterelnök utódjaként a HDZ negyedik elnöke lett.[8] Az elnök választás után Karamarko radikalizálta pártja politikáját,[9] és végül az ország egyik legnépszerűtlenebb politikusa lett.[10][11][12] A népszerűségvesztés arra kényszerítette pártját,[13] hogy a 2015-ös parlamenti választások után koalícióra lépjen egy új párttal a Független Listák Hídja (Most) párttal. A koalíció azért jött létre, mert Most meglepő módon 19 mandátumot szerzett a parlamentben, és így a következő kormányalakítás „királycsinálója” lett, és döntőnek bizonyult abban, hogy konzervatív vagy szociáldemokrata kormány alakul-e.[14] A HDZ és a Most közötti tárgyalások után 2016. január 22-én mindkét fél megegyezett abban, hogy Horvátország új kormányfőjévé a párton kívüli Tihomir Oreškovićot választják, míg Karamarko lett az első miniszterelnök-helyettes.[15]

A Szociáldemokrata Párt (SDP) 2016. május 18-án, miután a Nacional hetilap nyilvánosságra hozta Karamarko felesége, Ana Šarić és Josip Petrović, a magyar olajipari MOL-csoport különleges tanácsadója és lobbistája közötti titkos szerződéseket, bizalmatlansági indítványt nyújtott be Karamarko ellen. A szerződések szerint Šarić marketingszakértőként tanácsot adott Petrovićnak az energiaüzletágban, és legalább 60 000 eurót fizettek neki.[16] A horvát összeférhetetlenségi bizottság megvizsgálta a szerződéseket, és megállapította, hogy Karamarko valóban összeférhetetlen volt, amikor nyilvánosan megosztotta nézeteit. A szavazásra 2016. június 18-ig került volna sor,[17] és 80 képviselő támogatását élvezte, köztük a HDZ koalíciós partnere, a Most támogatását is. Az összeférhetetlenség kimondásához 76 szavazatra volt szükség.[18] Karamarko a szavazást be nem várva 2016. június 15-én lemondott első miniszterelnök-helyettesi posztjáról.

Miután Karamarko lemondott az első miniszterelnök-helyettes helyéről, a HDZ úgy döntött, hogy bosszúból bizalmatlansági indítványt indít Orešković miniszterelnökkel szemben.[19] A szavazásra 2016. június 16-án került sor, és 125 képviselő az indítvány mellett, míg 15 nemmel szavazott, 2 pedig tartózkodott, melynek eredményeként a kormány összeomlott. [20] A HDZ ezután megpróbált új többséget kialakítani a parlamentben, de sikertelenül,[21] annak ellenére, hogy a párt tagjai azt állították, hogy elegendő számú képviselő támogatja őket. Kolinda Grabar-Kitarović horvát elnök ezért úgy döntött, hogy 2016 szeptemberére tűzi ki az új parlamenti választásokat.[22] Mivel nem sikerült a parlamentben új többséget kialakítani, Karamarko úgy döntött, hogy 2016. június 21-én lemond a Horvát Demokratikus Közösség elnöki posztjáról.[23] Egy hónappal később Andrej Plenkovićot választották meg Karamarko utódjának a HDZ élén.[24] Lemondása után Karamarko egy kis időt töltött a világ körüli utazásával, és 2017 májusában bejelentette, hogy elhatározta, hogy létrehoz egy agytröszt szervezetet, a Horvátországi Biztonsági és Jóléti Intézetet.[25] Ezt a lépést később néhány korábbi párttagja kigúnyolta.[26]

Jegyzetek

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 17.)
  2. ↑ „Karamarko: Ne tajim razvod! Kosor: Rado bih se zaljubila, ali...”, Večernji list , 2012. május 13. (Hozzáférés: 2012. május 21.) (horvát nyelvű) 
  3. ↑ a b Tomislav Karamarko biografija (horvát nyelven). Dnevno.hr. (Hozzáférés: 2012. május 21.)
  4. ↑ a b c E. A.. „Tko je Tomislav Karamarko?”, Dnevnik Nove TV, 2012. május 21. (Hozzáférés: 2012. május 21.) (horvát nyelvű) 
  5. ↑ "National Security Office", soa.hr; accessed 1 June 2016.
  6. ↑ "Counterintelligence Agency". soa.hr.
  7. ↑ "Security and Intelligence Agency", soa.hr; accessed 1 June 2016.
  8. ↑ „HDZ: Karamarko novi predsjednik”, Al Jazeera Balkans, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (bosnyák nyelvű) 
  9. ↑ „Je li Karamarko nepovratno ideološki raskolio društvo?”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. november 13.) (angol nyelvű) 
  10. ↑ Robi: HRsvijet.net - Zašto su bivši političari Zoran Milanović i Tomislav Karamarko još uvjek u anketama? (horvát nyelven). hrsvijet.net . (Hozzáférés: 2017. november 13.)
  11. ↑ „Brkić ide u bitku za spas HDZ-a” (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  12. ↑ „Avec la Croatie, un nouveau gouvernement de droite extrême en Europe”, Le Huffington Post, 2016. február 16. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (francia nyelvű) 
  13. ↑ „MILIJAN BRKIĆ IPAK NIJE SAM 'HDZ na čelu s Karamarkom ne može dobiti izbore'”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  14. ↑ „Domoljubnoj koaliciji 59, Hrvatska raste 56, Most 19, ostalima 9 mandata” (Hozzáférés: 2017. november 13.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ „TIHOMIR OREŠKOVIĆ NOVI PREMIJER: Ovo je slogan novog predsjednika Vlade RH! (FOTO) | Zagreb.info”, Zagreb.info, 2015. december 23. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  16. ↑ HRT: Rat Mosta i HDZ-a zbog suradnje s MOL-om - Karamarko za istragu (horvát nyelven). Vijesti.hrt.hr, 2016. május 10. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
  17. ↑ HRT: SDP pokrenuo postupak opoziva Tomislava Karamarka (horvát nyelven). Vijesti.hrt.hr. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
  18. ↑ Piše: I.Ć., D.I. srijeda, 1.6.2016. 17:35: Prikupljeno dovoljno ruku za smjenu Karamarka, opoziv će podržati i HRID - Vijesti. Index.hr, 2016. január 6. (Hozzáférés: 2016. június 2.)
  19. ↑ „KORAK BLIŽE RUŠENJU PREMIJERA: U dnevni red Sabora uvršten je zahtjev za opozivom Oreškovića”, Net.hr, 2016. június 8. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  20. ↑ „Pala Vlada Tihomira Oreškovića! Za opoziv premijera glasovalo 125 saborskih zastupnika” (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  21. ↑ „GLAVNI TAJNIK HDZ-a: 'Imamo dovoljno ruku za preslagivanje i novu Vladu! Tko će biti mandatar reći će vam Karamarko'”, Net.hr, 2016. június 9. (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  22. ↑ „SLUŽBENO JE Predsjednica raspisala prijevremene izbore za 11. rujna 2016.”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. november 14.) (horvát nyelvű) 
  23. ↑ „'Ovo je bila šok terapija koja je završila time da se ja po treći put povlačim'”, Dnevnik.hr (Hozzáférés: 2017. november 13.) (horvát nyelvű) 
  24. ↑ „PETI PREDSJEDNIK HDZ-a Plenković dobio gotovo 98 tisuća glasova!”, jutarnji.hr (Hozzáférés: 2017. november 14.) (angol nyelvű) 
  25. ↑ „Oglasio se Karamarko: Osnovao sam Institut za sigurnost i prosperitet Hrvatske”, tportal.hr (Hozzáférés: 2017. november 14.) 
  26. ↑ Šeks u saboru napravio show pa se narugao Karamarku: "Neka on s ekipom mozgova dođe do rješenja". www.index.hr . (Hozzáférés: 2017. november 14.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tomislav Karamarko című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Nemzetközi katalógusok
  • VIAF: 277919982
  • ISNI: 0000 0003 8483 766X
  • GND: 1027207340
  • Politika Politikaportál
  • Horvátország Horvátország-portál