Szlávy József

Szlávy József
Főrendiház 9. elnöke
Hivatali idő 1894. szeptember 16. – 1896. október 3.
Előd	Vay Miklós
Utód	Tóth Vilmos
Képviselőház 10. elnöke
Hivatali idő 1879. április 2. – 1880. április 12.
Előd	Ghyczy Kálmán
Utód	Péchy Tamás
Osztrák–Magyar Monarchia 5. közös pénzügyminisztere
Hivatali idő 1880. április 8. – 1882. június 4.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Leopold von Hofmann
Utód	Kállay Benjámin
Magyar Királyság 5. miniszterelnöke
Hivatali idő 1872. december 4. – 1874. március 21.
Uralkodó	I. Ferenc József
Előd	Lónyay Menyhért
Utód	Bittó István
Magyar Királyság 3. földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő 1870. május 23. – 1872. december 5.
Kormányfő	Id. Andrássy Gyula, Lónyay Menyhért
Előd	Gorove István
Utód	Zichy József
Született	Győr 1818. november 23.
Elhunyt	Zsitvaújfalu 1900. augusztus 8. (81 évesen)
Párt	Felirati Párt (1861–1865) Deák-párt (1865–1875) Szabadelvű Párt (1875–)
Szülei	Szlávy Antal Spirk Lujza
Foglalkozás	bányamérnök, miniszter
Iskolái	Collegium Theresianum, Selmeci Akadémia
Vallás	római katolikus
Díjak	Szent István-rend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Szlávy József témájú médiaállományokat.

Okányi és érkenézi Szlávy József (Győr, 1818. november 23. – Zsitvaújfalu, 1900. augusztus 8.), magyar arisztokrata politikus, bányamérnök, k. u. k. miniszter, koronaőr, előbb Bihar vármegye főispánja, majd az Andrássy- és Lónyay-kormányok földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere (ideiglenesen vallás- és közoktatásügyi minisztere is), majd Lónyay Menyhért lemondását követően a Magyar Királyság miniszterelnöke 1872 és 1874 között (ezalatt ideiglenesen pénzügy és honvédelmi miniszter is). Később az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, a dualizmuskori történelem egyedüli politikusa aki a Képviselőház és a Főrendiház elnöke is volt.

Életpályája

Lásd még: Szlávy-kormány

Édesapja okányi Szlávy Antal (1778-1862) királyi katonatiszt,^[1] édesanyja Spirk Lujza volt. Apai nagyszülei okányi Szlávy György (1726–1801), Esterházy herceg uradalmi igazgatója, földbirtokos és Laczkovics Magdolna voltak.

Középiskolai tanulmányait a Theresianumban végezte, majd 1844-ben bányamérnöki oklevelet szerzett Selmecbányán. 1846-1848 között Buda kamarai titkára volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban tevékenyen részt vett, Kossuth az oravicai bányák élére nevezte ki, aminek főszerepet szánt a hadianyaggyártásban. A harcok végeztével Oravicabányán maradt, ahol a császáriak csakhamar letartóztatták, majd öt évre ítélték; ebből két évet ült le.

Szabadulása után Pozsonyban telepedett le és a politikától visszavonultan élt a Magyar Országgyűlés 1861-ik évi újbóli összehívásáig. Ennek gyors betiltása után az 1865-ik évi ismételt összehívásáig megint a közélettől visszavonultan élt. Ekkor Bihar vármegye főispánjává nevezték ki, majd a Kiegyezést követően az Andrássy-kormányban előbb Wenckheim Béla belügyminiszter mellett 1867. március 13-a és 1869. október 21-e között államtitkár volt, majd rövid kihagyást követően 1870. május 24-én kinevezték földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek. Tisztségét a Lónyay-kormányban is megtartotta, ahol 1871. február 2-a és 10-e között ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt. Közben, 1869. október 29-én megkapta a Szent István Rend középkeresztjét. Lónyay Menyhért lemondásával távozott a tárca éléről, hogy 1872. december 5-én megalakíthassa saját kormányát. 1874. március 21-éig volt Magyarország miniszterelnöke, ezalatt ideiglenes jelleggel 1873. december 19-e és 1874. március 21-e között pénzügyminiszter illetve 1872. december 5-e és 15-e között pedig honvédelmi miniszter is volt kormányában.

1879. április 3-án megválasztották a képviselőház elnökévé. Tisztségéről 1880. április 12-ei hatállyal mondott le, mivel négy nappal korábban, április 8-án kinevezték az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminiszterévé. A Szabadelvű Pártból is kilépett. 1881. október 12-e és november 20-a között a közös külügyminiszter alkotmányos képviseletét is ellátta. Állásából 1882. június 4-én távozott, érdemeiért még aznap megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét.

1882. november 30-án koronaőr és főrendiházi tag, 1884. június 7-én pedig a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja lett. 1885. szeptember 18-án a főrendiház második alelnöki tisztséget bízták rá, majd 1888. január 12-én első alelnök lett. Vay Miklós elnök halálával 1894. szeptember 16-án a főrendiház elnökévé nevezték ki, amiről megromlott egészségi állapotára hivatkozva 1896. november 22-én lemondott.

Érdemei elismeréséül királyi méltatásban részesült. A magyar politikusok között egyedüliként volt a képviselőház, majd a felsőház elnöke is. Zsitvaújfalun érte a halál 1900. augusztus 8-án, 81 éves korában.

Emlékezete

• Nevét viseli a Szlávy utca (1899 óta) és a Szlávy köz (1973 óta) Budapest X. kerületében.

Források

• [1] Életrajzi adatai a Magyar életrajzi lexikonban. (Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.)
• Életrajzi adatai a volt FVM honlapján (archivált link).
• [2] Archiválva 2007. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben AZ 1901. évi XXIII. törvénycikk: Koronaőrként utódjául sárvári és felsővidéki gróf Széchenyi Bélát választották.
• [3] ELTE BTK Történelem Szakos Portál: Magyar kormányok.
• [4] Szlávy részvétele a parlamenti véderővitában 1879-ben (a HM honlapján).
• [5] Szlávy intézdései II. Rákóczi Ferenc és társai hamvainak felkutatása és az újratemetés előkészítése érdekében.
• [6] Szlávy szerepe az 1880-as évek politikai-gazdasági válságainak kezelésében. Halász Imre: Egy letűnt nemzedék, Nyugat, 1911/16. szám.
• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1897-1901-ben
• Jónás Károly–Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei 1848–2002, 109-112. oldal. Argumentum Kiadó, 2002

Irodalom

• Cieger András: Kormány a mérlegen – a múlt században. A kormány helye és szerepe a dualizmus politikai rendszerében (1867–1875). A Századvég Alapítvány közleménye. (Online változat: [7])
• Eötvös Károly: Szlávy Józsefről. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 18-49. old. Online

Jegyzetek

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar akadémikusok listája

Elődje: Hajdú János

Bihar vármegye főispánja 1865. – 1867.

Utódja: gr. Tisza Lajos

Elődje: Lónyay Menyhért

Magyarország miniszterelnöke 1872. december 5. – 1874. március 21.

Utódja: Bittó István

Elődje: Lónyay Menyhért

Honvédelmi miniszter 1872. december 5. – december 15. (ideiglenes)

Utódja: Szende Béla