Szent-Iványi Domokos

Szent-Iványi Domokos
Született	1898. április 28. Budapest
Elhunyt	1980. július 19. (82 évesen) 1980. július 28. (82 évesen)[1] Heidelberg
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Szent-Iványi Ágnes[2]
Foglalkozása	diplomata
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem Sorbonne Collège de France École Libre des Sciences Politiques
Sírhelye	Farkasréti temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent-Iványi Domokos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Iklód-szentiványi és gálfalvi Szent-Iványi Domokos (Budapest, 1898. április 28. – Heidelberg, 1980. július 19.) magyar diplomata, a második világháború alatti Magyarország egyik meghatározó alakja.

Élete

A Pázmány Péter Tudományegyetemen Jog-és Államtudományi Karán végzett. Gróf Teleki Pál tanársegéde lett, aki diplomáciai pályára irányította. A Sorbonne-on és a Collège de France-ban képezte tovább magát. Kitüntetéssel vizsgázott az École des Sciences Politiques diplomáciai osztályán. 1927 és 1935 között az USA-ban és Kanadában követségi tanácsos volt. 1938 szeptemberétől Teleki az Amerikai Egyesült Államokba küldte, hogy tanulmányozza az USA állásfoglalását egy esetleges háborús konfliktus esetén. Szent-Iványi előre látta, hogy Németország elveszti a háborút és a Szovjetunió ezáltal befolyása alá vonja a kelet- és közép-európai országokat. Teleki Pál egy diplomáciai tájékoztató osztályt állított fel, melynek ő lett a főnöke. Ebben az időben írta meg Csonka-Magyarország külpolitikájáról szóló könyvét.

Az 1944. március 19-e után, a német megszállást követően létrehozta a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) nevű szervezetet, amely a legeredményesebb ellenálló mozgalom volt. A Magyar Közösség titkos szervezeteire támaszkodva irányította Ifjabb Horthy Miklós ún. kiugrási irodáját. Az ő megbízottja volt Koszorús Ferenc ezredes, aki katonáival megakadályozta a budapesti zsidók deportálását. Soos Géza római szövetségi tanácsos az MFM megbízásából szervezte meg az Auschwitz-jegyzőkönyvet és juttatta el Horthy Miklós kormányzóhoz és Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímáshoz. Ő készítette elő a Sztójay-kormány leváltását, valamint a Faragho Gábor-vezette fegyverszüneti bizottság tagjaként ő készítette elő az 1944. október 11-én aláírt fegyverszüneti egyezményt.

1944 decemberében az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a külügyminiszteri tárcát ajánlottak fel neki, amelyet azonban visszautasított. 1946-ban az ÁVH a Magyar Közösség tagjaként letartóztatta, megverték, majd az első Magyar Közösség-perben a Jankó Péter által elnökölt népbíróság 15 évi kényszermunkára ítélte. 1956. október 26-án, a forradalom alatt szabadult ki, ezt követően 1957-től nyelvtanításból élt. 1972-ben az NSZK-ban telepedett le, ahol megírta emlékiratait. A halál is ott érte, 1980. július 19-én.

Források

• Életrajza a Magyar katolikus lexikonban
• Életrajza a Nemzeti Örökség Intézetének honlapján

1. ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2019. december 16.)
2. ↑ https://magyarszemle.hu/data/Lapszamok/2020/vegleges.MagyarSzemle_2020_9-10-nyomdai.pdf, 39