Szcintillátor

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ebben a szócikkben még nincs vagy aránytalanul kevés a folyó szöveggel írt tartalom. Ha kedvet érzel a bővítéséhez, és megbízható forrásaid is vannak hozzá, ne habozz! A szerkesztéshez kattints ide!

A szcintillátorok olyan anyagok, amik az ionizáló sugárzás hatására rövid fényimpulzust bocsátanak ki.

Típusai

A szcintillátorokat az aktív anyag fajtája szerint több csoportba sorolhatjuk:

• szervetlen ionkristályok (NaI(Tl), CsI(Tl), BGO)
• szerves egykristályok (antracén, naftalin)
• szcintilláló oldatok (toluol)

Tulajdonságai

• olcsóak
• egyszerűen lehet nagy detektort készíteni
• hatásfokuk nagy, és növekszik az elektronok koncentrációjával, vagyis az alkalmazott elemek átlagos rendszámával.
• gyorsak – rövid a holtidejük (10⁻⁹ s)
• a fényimpulzus alakjából következtetni lehet a ionizáló sugárzás fajtájára

Hátrányuk, hogy az energiafelbontásuk kicsi (500 eV).

Alkalmazásuk

A szcintillátorokat a részecskefizika a részecskedetektorok egy típusában, szcintillációs számlálókban alkalmazza. Mivel a fény gyenge (szabad szemmel nehezen megfigyelhető), ezért fotoelektron-sokszorozóval erősítik.