Salman Rushdie
 | Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
| Salman Rushdie | |
 | |
| 2006 októberében | |
| Élete | |
| Született | 1947. június 19. (76 éves) Bombay, Brit India |
| Nemzetiség | brit |
| Szülei | Anis Ahmed Rushdie |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | mágikus realizmus |
| Első műve | Grímusz (1975) |
| Fontosabb művei | A sátáni versek (1989) |
| Kitüntetései |
|
| Salman Rushdie weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salman Rushdie témájú médiaállományokat. | |
Sir Ahmed Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19. –) indiai származású brit író.
Családi háttere és ifjúkora
Indiában, Bombayben született, egy sikeres muszlim üzletember fiaként. Tanulmányait szülővárosában, majd az angliai Rugbyban és Cambridge-ben, a King’s College-ban végezte, ahol történelemből szerzett diplomát 1968-ban. Tanulmányainak elvégzése után családjával Pakisztánban élt, majd visszatért Angliába és egy reklámügynökség szövegírójaként dolgozott.[1][2]
Magánélete
Rushdie ötször nősült. Először Clarissa Luard irodalmi ügynökkel 1976–1987. Később Marianne Wiggins íróval és Elizabeth West könyvszerkesztővel. Két fia született 1979-ben és 1997-ben. 2004 és 2007 között Padma Lakshmi televíziós műsorvezető és divatmodell házastársa volt. 2021-ben feleségül vette Rachel Eliza Griffiths amerikai költőt és regényírót.
New Yorkban él, ahol gyakran vesz részt nyilvános eseményeken és aktív a közösségi médiákban, beleértve a Twittert is.
Munkássága
Első művei
Írói karrierje az 1975-ben kiadott Grímusz című regénnyel kezdődött. Következő regénye, az 1981-ben megjelent Az éjfél gyermekei nemzetközi ismertséget szerzett Rushdie-nak, és számos elismerés mellett elnyerte a Man Booker-díjat, sőt 1993-ban a legjobbnak választották a díj első 25 évének nyertesei közül. 1983-ban egy rövid regénye, a Szégyen jelent meg, melyben a pakisztáni politikai zűrzavart ábrázolja. A könyv elnyerte a Prix du Meilleur Livre Etranger díjat.[1][2]
A sátáni versek körüli vita
A sátáni versek című regényét 1988 nyarán adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. Nagy-britanniai muszlim vezetők istenkáromlónak nevezték a könyvet, majd Indiában és Pakisztánban a könyv elleni tüntetések törtek ki.[1][2]
1989. február 14-én Homeini ajatollah, Irán vezetője fatvával kiközösítést hirdetett Rushdie ellen istenkáromlás miatt. Ezenkívül Homeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdiet, mivel a regényéből azt szűrte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Homeini minden hívő muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki[forrás?] az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen élő író fejére.[1][2]
A berkeley-i Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait, amelyek a regényt árulták, bombatámadás érte.[3] A muszlim közösségek világszerte nagygyűléseket tartottak és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Igarasi Hitosit Tokióban halálra késelték, olasz fordítóját, Ettore Capriolot megverték és megszúrták Milánóban.[4] A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor oslói háza előtt meglőtték.[5] A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A támadásban 37 személy lelte halálát.[6]
Az ügy nyomán híres emberek léptek fel az iszlám védelmében, akik nem akarták elítélni a fatva hagyományát. Yusuf Islam (Cat Stevens) például 1989-ben egy brit tévéműsorban kifejtette, hogy ő nincs a halálbüntetés ellen. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy a tüntetéseken az író képét égetik el, jobb lenne, ha ez ténylegesen megtörténne; és hogy szívesen felhívná Homeini ajatollahot, hogy elmondja neki, pontosan hol ez az ember.[7] (Később némileg visszakozott, mert a közönség kedvezőtlenül fogadta a nyilatkozatot, és lemezeladásai erősen visszaestek.)
2022-es gyilkossági kísérlet
2022. augusztus 12-én Rushdie egy amerikai irodalmi fesztiválon vett részt New York államban, a Chautauqua Intézetben, amikor egy bizonyos Hadi Matar nevű[8] férfi késsel megtámadta, és legalább tízszer-tizenötször megszúrta. Az írót mentőhelikopter vitte kórházba, a merénylőt pedig még a helyszínen elfogták. A támadás oka egyelőre még nem pontosan ismert.[9]
Az írót lélegeztetőgépen tartották, aki a szúrások következtében máj-, ideg- és szemsérüléseket is szenvedett. Súlyos sérülései ellenére orvosai szerint jó esélyei vannak Rushdie-nak a felépülésre.[10] Az író állapota két nappal a támadás után már olyannyira javult, hogy levették a lélegeztetőgépről és már képes volt beszélni is.[8]
A támadó, Matar ellen (aki Rushdie beszélgetőpartnerét is megszúrta) gyilkossági kísérletért emeltek vádat, viszont a férfi ártatlannak vallja magát.[8] Az első vizsgálatok szerint Matar a síita iráni szélsőségesek szimpatizánsa, ami akár motivációja is lehetett a merényletnek.[8]
Ügynöke, Andrew Wylie az El País angol nyelvű kiadásának október 22-i interjújában azt közölte, hogy Rushdie a merénylet következtében elvesztette a fél szemét, és a karjában átvágott idegek miatt az egyik kezét sem tudja használni.[11][12]
Művei
| Eredeti cím | Magyar nyelven |
|---|---|
| Grimus (1975) | Grímusz; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2002 (Ulpius klasszikusok) |
| Midnight's Children (1980) | Az éjfél gyermekei; ford. Falvay Mihály, utószó Barkóczi András; Európa, Bp., 1987 |
| Shame (1983) | Szégyen; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1989 |
| The Jaguar Smile: A Nicaraguan Journey (1987) | |
| The Satanic Verses (1989) | Sátáni versek; Konzorcium, Bp., 2004 A sátáni versek; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2014 |
| Haroun and the Sea of Stories (1990) | Hárún és a mesék tengere; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1992 |
| Imaginary Homelands: Essays and Criticism 1981–1991 (1992) | |
| East, West (1994) | Kelet, Nyugat; ford. Falvay Mihály, Greskovits Endre; Európa, Bp., 1996 |
| The Moor's Last Sigh (1995) | A mór utolsó sóhaja; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1997 |
| The Ground Beneath Her Feet (1999) | Talpa alatt a föld; ford. Greskovits Endre; Európa, Bp., 1999 |
| Fury (2001) | Fúriadüh; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2003 (Ulpius klasszikusok) |
| Step Across This Line: Collected Nonfiction 1992–2002 (2002) | |
| The East is Blue (2004) | |
| Shalimar the Clown (2005) | Sálímár bohóc; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2007 |
| The Enchantress of Florence (2008) | A firenzei varázslónő; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2008 |
| Luka and the Fire of Life (2010) | Luka és az élet tüze; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2013 |
| Joseph Anton (2012) | Joseph Anton. Memoár; ford. Greskovits Endre; Ulpius-ház, Bp., 2012 |
| Two Years Eight Months and Twenty-Eight Nights 2015 | Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2015 |
| The Golden House (2017) | A Golden-ház; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2018 |
| Quichotte (2019) | Quichotte; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2020 |
| Victory City (2023) | |
| Knife: Meditations After an Attempted Murder (2024) | Kés - Elmélkedések egy gyilkossági kísérlet után; ford. Greskovits Endre; Helikon, Bp., 2024 |
Filmek
- 2007 – Then She Found Me (Amikor minden változik): színész
- 2001 – Bridget Jones naplója: vendégszereplő
- 1992 – Peter's Friends (Szilveszteri durranások): archív felvételen
Jegyzetek
- ↑ a b c d British Council
- ↑ a b c d Encyclopaedia Britannica
- ↑ NYT, 1989.03.01.
- ↑ NYT, 1991.07.13.
- ↑ Guardian, 2016.10.19.
- ↑ Hürriyet, 2008-07-02
- ↑ NYT, 1989.05.23.
- ↑ a b c d Levették a lélegeztetőgépről, és újra tud beszélni Salman Rushdie (magyar nyelven). telex, 2022. augusztus 14. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Lélegeztetőgépen tartják a nyakon szúrt Salman Rushdie-t (magyar nyelven). telex, 2022. augusztus 12. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Virág, Varga Csenge: A szemét is elveszítheti a megkéselt író, lélegeztetőgépen van (magyar nyelven). index.hu, 2022. augusztus 13. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Andrew Wylie, ‘The Jackal’ of books: ‘Amazon is like ISIS; it takes no prisoners’ (El País; hozzáférés: 2022. október 23.)
- ↑ Fél szemére megvakult és nem tudja használni az egyik kezét az augusztusban megkéselt Salman Rushdie (telex.hu; hozzáférés: 2022. október 23.)
Források
- ↑ British Council: Salman Rushdie. British Council. (Hozzáférés: 2016. október 17.)
- ↑ Encyclopaedia Britannica: Sir Salman Rushdie, Encyclopaedia Britannica. Encyclopaedia Britannica Inc.. Hozzáférés ideje: 2016. október 17.
- ↑ NYT, 1989.03.01.: 2 Bookstores in Berkeley Are Firebombed; Rushdie Tie Is Explored. The New York Times, 1989. március 1. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ NYT, 1991.07.13.: Steven R. Weisman: Japanese Translator of Rushdie Book Found Slain. The New York Times, 1991. július 13. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Guardian, 2016.10.19.: Benedicte Page: Norwegian publishers offer reward to solve William Nygaard case. The Guardian, 2010. november 26. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
- ↑ Hürriyet, 2008-07-02: Turkey commemorates 15th anniversary of Sivas massacre. Hürriyet, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2016. október 18.)
- ↑ NYT, 1989.05.23.: Craig R. Whitney: Cat Stevens Gives Support To Call for Death of Rushdie. The New York Times, 1989. május 23. (Hozzáférés: 2016. október 19.)
További információk
- Regénykritikák és írásainak részletei a terebess.hu-n
- New York Times special feature on Rushdie, 1999
- A good collection of links plus short descriptions of his novels
- The Rushdie death threat affair Archiválva 2009. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Rushdie timeline
- Györke Ágnes: Rushdie posztmodern nemzetei: Az éjfél gyermekei, a Szégyen és a Sátáni versek; Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2012 (Orbis litterarum)
- Sándor Bea: "Privilégium és átok". Salman Rushdie, Angela Carter és a kultúrakritika; Anonymus, Bp., 2009 (Belépő)
Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
