Ruga

Nem tévesztendő össze a következővel: Ruga (keresztnév).

Ruga, Roga (más formákban Rugila vagy Ruas) a hunok nagykirálya volt 422–434 között.^[1] Uralkodása alatt a Hun Birodalom súlypontja a kelet-európai sztyeppékről Közép-Európa felé tolódott el. A hun királyok közül elsőként háborúzott a Római Birodalommal, pontosabban annak keleti felével.

Nevének eredete

A név három változatban, Ρούγας (Rougas), Ρουας (Rouas), és ΄Ρωίλας (Roilas) alakban ismert.^[2]

A név a súlytalan, alig hallható g miatt ilyen sok alakú, az ótörök eredeti mai átírása Ruγa lenne, ez azonos a mai török Ruğa írásmóddal. A latin és görög anyanyelvűek a g nélkül írták le, a török nyelvek szomszédságában élő gótok g-vel.

Élete

Ruga helyezte át a hun birodalom súlypontját, „a jobbszárnyat” a Fekete-tenger vidékéről a Duna-vidékre. Az első történelmi adatok személyéről akkoriból maradtak fenn, amikor Trákiára támadt 422-23-ban, majd a békeszerződésben sikerült elérnie, hogy a keletrómaiak évi 350 font (libra) arany béke-tributumot, adót fizessenek a hunoknak. 424-25-ben főerőivel már a Tisza-vidéken helyezkedett el.^[1]

Flavius Aëtius kérésére s a kilátásba helyezett hatalmas pénzösszegért megkísérelte támogatni Iohannes nyugatrómai császárt (423–425), de elkésett. 425-től rendszeresen, jelentős katonai erőkkel segítette Aetiust a Galliába betörő vizigótok, frankok, burgundok elleni harcokban, eközben öccse, Oktár vezetésével a hun birodalom határait egészen a Rajnáig igyekezett kiterjeszteni. 433–434-ben visszasegítette a hatalomba a megbuktatott Aetiust, aki a Rómában kötött barátsági szerződésben átengedte Rugának Pannonia Primaát és Valeriát.^[1] Ruga a mezőföldi Ozorára költözött. ^[3]

434-ben hadjáratot indított a Keletrómai Birodalom ellen, eközben érte a halál. A hadjáratot lezáró, nagy politikai sikert jelentő békét már utódai, Bleda és Attila kötötték meg 435-ben.^[1]

Valószínűleg már Ruga idejében kezdett kiépülni a hun központi ordu, Bleda és Attila későbbi székhelye, valahol a Tiszántúl déli részén.^[1]

Jegyzetek

Források

• ↑ Bóna enciklopédia: Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (sorozatszerkesztő): Hunok – gepidák – langobardok. www.tankonyvtar.hu. Balassi Kiadó (1993) 21. o. (Hozzáférés: 2015. január 8.) (pdf)
• ↑ Bóna-Hunok: Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest: Corvina. 1993. ISBN 963 13 3382 5  
• ↑ Pritsak: Pritsak, Omeljan: The Hunnic Language of the Attila Clan. (hely nélkül): Harvard Ukrainian Research Institute. 1982. arch Hozzáférés: 2017. augusztus 21.