Nobel-békedíjasok listája

A Nobel bizottság minden évben odaítéli egy személynek vagy egy szervezetnek a Nobel-békedíjat, aki vagy amely "a legtöbbet vagy a legkimagaslóbban tette a nemzetek barátságáért, a fegyveres erők csökkentéséért vagy megszüntetéséért, vagy békekongresszusok tartásáért és előkészítéséért".^[1] A hat Nobel-díj egyike, amelyet Alfred Nobel 1895-ben hátrahagyott végrendelete alapján osztanak ki. A díjat Oslóban adják át minden évben december 10-én a norvég király jelenlétében. A békedíj az egyetlen Nobel-díj, amelyet nem Stockholmban adnak át.^[2] A többi díjtól eltérően a békedíjat nem csak személy kaphatja, hanem szervezet is.

A Nobel-békedíj váltotta ki a legtöbb vitát az összes Nobel-díj közül.^[3][4] Annak ellenére, hogy Mohandász Gandhit ötször jelölték, végül soha nem kapta meg a díjat. Az 1948-as meggyilkolását követően a bizottság úgy döntött, hogy a díjat nem adja oda, azzal az indokkal, hogy abban az évben "nem volt megfelelő élő jelölt".^[5] 1961-ben Dag Hammarskjöld vált az egyetlen posztumusz békedíjassá, aki az átadóünnepség előtt halt meg pár hónappal. Az ezután hozott új rendeletek miatt egy újabb posztumusz díj valószínűsége erősen lecsökkent.^[6] 1973-ban Lê Đức Thọ vietnámi politikus visszautasította a békedíjat, mondván, hogy „nincs olyan helyzetben, hogy elfogadja a díjat, mert Vietnámban továbbra sincs béke”.^[7] Linus Pauling ez egyetlen Nobel-békedíjas, aki 1954-ben már megkapta a Kémiai Nobel-díjat is.^[7] A legfiatalabb Nobel-békedíjas Malála Júszafzai, akit 2014-ben, 17 éves korában ért a megtiszteltetés.

Díjazottak

2022-ig 110 személynek és 27 szervezetnek ítélték oda a Nobel-békedíjat. Eddig 18 nőt ismertek el a békedíjjal, többet, mint bármely más Nobel-díjjal.^[8] A Nemzetközi Vöröskereszt háromszor (1917, 1944 és 1963), az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa kétszer (1954 és 1981) vehette át a díjat.^[7] 19 alkalommal nem ítéltek senkinek Nobel-békedíjat, többször mint bármely más Nobel-díjat.

Év	Díjazott		Ország	Megjegyzés
1901		Henry Dunant	Svájc	a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója, a genfi egyezmény kezdeményezője[6][9]
		Frédéric Passy	Franciaország	az első francia béketársaság (Société Française pour l'arbitrage entre nations) alapítója és elnöke[6][9]
1902		Élie Ducommun	Svájc	A Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda titkárai[6][10]
		Charles Albert Gobat		Az Interparlamentáris Unióban betöltött szerepéért"[6][10]
1903		Sir William Randal Cremer	Egyesült Királyság	a Nemzetközi Békebírósági Liga titkára[6][11]
1904		Nemzetközi Jogi Intézet	Belgium	Nem hivatalos szervezetként a nemzetközi színtéren tanúsított erőfeszítéseiért[6][12]
1905		Bertha von Suttner	Osztrák–Magyar Monarchia	író, a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda tiszteletbeli elnöke[6][13]
1906		Theodore Roosevelt	Amerikai Egyesült Államok	az Egyesült Államok elnöke, „az orosz–japán háború befejezéséért folytatott közvetítő tevékenységéért”[6][14]
1907		Ernesto Teodoro Moneta	Olaszország	a Lombard Békeliga elnöke[6][15]
		Louis Renault	Franciaország	a nemzetközi jogok professzora[6][15]
1908		Klas Pontus Arnoldson	Svédország	a Békéért és Döntőbíróságért svéd béketársaság alapítója[6][16]
		Fredrik Bajer	Dánia	a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda alapítója, elnöke[6][16]
1909		Auguste Marie François Beernaert	Belgium	a hágai állandó Nemzetközi Döntőbíróság tagja[6][17]
		Paul-Henri-Benjamin d'Estournelles de Constant	Franciaország	alapítója és elnöke a Nemzetközi Döntőbíróság francia parlamenti csoportjának, a nemzeti érdekek és a nemzetközi együttműködés védelmére szervezett bizottság (Comite de defense des interets nationaux et de conciliation internationale) létrehozója[6][17]
1910		Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda	Svájc	Több ország béketársaságai közötti kapocsként betöltött szerepéért.[18][19]
1911		Tobias Michael Carel Asser	Hollandia	a hágai nemzetközi magánjogi konferenciák összehívásának kezdeményezője[6][20]
		Alfred Hermann Fried	Osztrák-Magyar Monarchia	a Die Waffen Nieder (Le a fegyverekkel!) béketársaság alapítója[6][20]
1912		Elihu Root	Amerikai Egyesült Államok	több nemzetközi egyezmény kezdeményezője.[6][21]
1913		Henri La Fontaine	Belgium	a Berni Állandó Nemzetközi Békeiroda elnöke[6][22]
1914	nem osztották ki az első világháború miatt
1915
1916
1917		Nemzetközi Vöröskereszt	Svájc	Háborús foglyok jogainak felkarolásáért az első világháborúban[6][23]
1918	nem osztották ki az első világháború miatt
1919		Thomas Woodrow Wilson	Egyesült Államok	az Amerikai Egyesült Államok elnöke, a Nemzetek Szövetsége kezdeményezője[6][24]
1920		Léon Victor Auguste Bourgeois	Franciaország	a Nemzetek Szövetsége tanácsának elnöke[6][25]
1921		Hjalmar Branting	Svédország	miniszterelnök, svéd küldött a Nemzetek Szövetsége tanácsában[6][26]
		Christian Lous Lange	Norvégia	az Interparlamentáris Unió főtitkára[6][26]
1922		Fridtjof Nansen	Norvégia	a Nemzetek Szövetsége norvég küldötte, a Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal alapítója[27][28]
1923	nem osztották ki
1924
1925		Sir Austen Chamberlain	Egyesült Királyság	a locarnói egyezmény kezdeményezője[6][29]
		Charles G. Dawes	Egyesült Államok	a jóvátételi bizottság elnöke és a Dawes-terv elkészítője[6][29]
1926		Aristide Briand	Franciaország	a locarnói egyezményért[6][30]
		Gustav Stresemann	Németország
1927		Ferdinand Buisson	Franciaország	a Béke és Szabadság Nemzetközi Ligájának alapítója és elnöke[6][31]
		Ludwig Quidde	Németország
1928	nem osztották ki
1929		Frank B. Kellogg	Egyesült Államok	a Kellogg–Briand-paktumért[6][32]
1930		Lars Olof Nathan (Jonathan) Söderblom	Svédország	Az Ökumenikus Mozgalom alapítója.[6][33]
1931		Jane Addams	Egyesült Államok	a Nők Nemzetközi Szövetsége a Békéért és Szabadságért szervezet nemzetközi elnöke[6][34]
		Nicholas Murray Butler		a Kellogg–Briand-paktum támogatásáért.[6][34]
1932	nem osztották ki
1933		Sir Norman Angell (Ralph Lane)	Egyesült Királyság	író, a Nemzetek Szövetsége és a Nemzeti Béke Tanács végrehajtóbizottságának tagja[35]
1934		Arthur Henderson	Egyesült Királyság	a Népszövetség és a Leszerelési Konferencia elnöke[6][36][37]
1935		Carl von Ossietzky	Németország	pacifista újságíró.[6][38]
1936		Carlos Saavedra Lamas	Argentína	a Népszövetség elnöke, és közvetítő a Paraguay és Bolívia közti konfliktusban.[6][39]
1937		Robert Cecil	Egyesült Királyság	a Nemzetközi Béke Mozgalom elnöke és alapítója[6][40]
1938		Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal	Nemzetek ligája	Menekültek segítéséért[41]
1939	nem osztották ki a második világháború miatt
1940
1941
1942
1943
1944		A Vöröskereszt	Svájc	Visszamenőlegesen adományozva 1945-ben.[42]
1945		Cordell Hull	Egyesült Államok	az ENSZ alapításához való hozzájárulásért[43]
1946		Emily Greene Balch	Egyesült Államok	a Nők Nemzetközi Ligája Békéért és Szabadságért tiszteletbeli nemzetközi elnöke[44]
		John R. Mott		a YMCA elnöke[44]
1947		A Barátok Szolgálati Tanácsa	Egyesült Királyság	a Barátok Vallásos Társasága érdekében végzett munkáért, ismertebb nevén a Quakers.[45]
		Amerikai Barátok Szolgálati Bizottsága	Egyesült Államok
1948	nem osztották ki, mert "nem volt megfelelő élő jelölt" (A díjat Mahátma Gandhi kapta volna, akit azonban meggyilkoltak és a díjat posztumusz nem lehet odaítélni.)[5]
1949		The Lord Boyd-Orr	Egyesült Királyság	a Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet igazgatója, a Nemzeti Béketanács elnöke, és a Békeszervezetek Világuniójának elnöke.[46]
1950		Ralph Bunche	Egyesült Államok	a palesztinai válság megoldásáért tett erőfeszítéseiért[47]
1951		Léon Jouhaux	Franciaország	az Európa Tanács Nemzetközi Bizottsága elnöke, Szabad Kereskedelmi Unió Nemzetközi Szövetsége elnöke, Kereskedelmi Unió Világszövetsége alelnöke, a ILO Tanács tagja, küldött az ENSZ-ben.[48]
1952		Albert Schweitzer	Franciaország	a Lambarene kórház alapításáért Gabonban.[49]
1953		George Catlett Marshall	Egyesült Államok	a Marshall-tervért.[50]
1954		Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala.	Egyesült Nemzetek
1955	nem osztották ki
1956
1957		Lester Bowles Pearson	Kanada	Az ENSZ Közgyűlésének hetedik elnöke, a Szuezi válság megoldásában végzett munkájáért.[51]
1958		Georges Pire	Belgium	Az Europe du Cœur au Service du Monde nevű menekülteket segítő mozgalom vezetője, a Dominikánus-rend atyja.[52]
1959		Philip Noel-Baker	Egyesült Királyság	életművéért, a világbéke és az együttműködés érdekében végzett fáradhatatlan munkájáért.[53]
1960		Albert Lutuli	Dél-Afrika	az ANC (Afrikai Nemzeti Kongresszus) elnöke.[54]
1961		Dag Hammarskjöld	Svédország	az ENSZ főtitkára (posztumusz).[55]
1962		Linus Carl Pauling	Egyesült Államok	a nukleáris fegyverek tesztelése elleni kampányáért.[56]
1963		Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága	Svájc	Emberi jogok védelméért.[57]
		Vöröskereszt
1964		Martin Luther King	Egyesült Államok	az emberi jogok képviseletéért.[58]
1965		Gyermek alap (UNICEF)	Egyesült Nemzetek	Egy nemzetközi segélyszervezet.[59]
1966	nem osztották ki
1967
1968		René Cassin	Franciaország	Európai Emberjogi Bíróság elnöke.[60]
1969		Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO)	Egyesült Nemzetek	[61]
1970		Norman Borlaug	Egyesült Államok	A (Nemzetközi Gabonakutató Központ) kutatója.[62]
1971		Willy Brandt	Nyugat Németország	Az NSZK Kelet-politikájáért, bele értve az új hozzáállást Kelet-Európához és az NDK-hoz.[63]
1972	nem osztották ki
1973		Henry Kissinger	Egyesült Államok	a vietnámi békekötésért.[6][64]
		Lê Đức Thọ	Észak-Vietnám
1974		Seán MacBride	Írország	a Nemzetközi Béke Iroda elnöke, ill. az ENSZ namíbiai főbiztosságának elnöke[65]
		Szató Eiszaku (佐藤榮作)	Japán	Japán miniszterelnöke[65] a nukleáris megoldásról való lemondásért, amivel előmozdította a térség stabilitását[6]
1975		Andrej Szaharov	Szovjetunió	az emberi jogok képviseletéért[66]
1976		Betty Williams	Egyesült Királyság/Írország	a Béke Embereinek Közössége északír békemozgalom alapítói[67]
		Mairead Corrigan
1977		Amnesty International	Egyesült Királyság	Emberijogok védelméért[6][68]
1978		Anvar Szádát	Egyiptom	az Egyiptom és Izrael közötti béketárgyalásokért.[69]
		Menáhém Begín	Izrael
1979		Teréz anya	India	A szegénység elleni küzdelem szószólója[70]
1980		Adolfo Pérez Esquivel	Argentína	emberi jogok[71]
1981		Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa.	Egyesült Nemzetek	Menekültek segítéséért[72]
1982		Alva Myrdal	Svédország	Az ENSZ Közgyűlés leszerelési bizottságának tagjai.[73][74]
		Alfonso García Robles	Mexikó
1983		Lech Wałęsa	Lengyelország	A Solidarność (Szolidaritás) alapítója és emberijogi aktivista. A kommunizmus bukása után Lengyelország első elnöke[75]
1984		Desmond Tutu	Dél-Afrika	az apartheid elleni küzdelméért.[76]
1985		Az Orvosok az Atomháború Megelőzéséért mozgalom	Egyesült Államok	[77]
1986		Elie (Eliézer) Wiesel	Egyesült Államok	író, a holokauszt túlélője[78]
1987		Óscar Arias Sánchez	Costa Rica	Közép-Amerikai béketörekvéseiért.[79]
1988		Az ENSZ Békefenntartó Erői	Egyesült Nemzetek
1989		14. Dalai Lama	Tibet	Tibet felszabadításáért folytatott békés küzdelméért a tolerancia és a kölcsönös tisztelet jegyében.[80][81]
1990		Mihail Szergejevics Gorbacsov	Szovjetunió	„Abban a békefolyamatban játszott vezető szerepéért, amely jellemző fontos részét képezi a mai nemzetközi közösség jelentős részére.”[82]
1991		Aun Szan Szu Kji	Burma	„A demokráciáért és emberi jogokért való erőszakmentes küzdelméért.”[83]
1992		Rigoberta Menchú	Guatemala	„A szociális igazságért és a bennszülött népek jogainak tiszteletbentartásán alapuló etnokulturális megbékélésért végzett munkája elismeréseképpen.”[84]
1993		Nelson Mandela	Dél-Afrika	„Az Apartheid rendszer békés felszámolásáért és az új, demokratikus Dél-Afrika alapjainak lefektetéséért.”[85]
		Frederik Willem de Klerk
1994		Jasszer Arafat	Palesztina	„A Közel-Keleti béketeremtéshez való hozzájárulásért.”[86]
		Jichák Rabin	Izrael
		Simón Peresz
1995		Joseph Rotblat	Egyesült Királyság	„Azért az erőfeszítésért, hogy csökkentsék a nukleáris fegyverek szerepét a nemzetközi politikában, és hosszú távon kiküszöböljék az ilyen fegyvereket.”[87]
		Pugwash konferenciák a tudományról és világügyekről (Pugwash-konferenciák)	Kanada
1996		Carlos Filipe Ximenes Belo	Kelet-Timor	„Az igazságos és békés Kelet-Timor érdekében végzett munkájukért.”[88]
		José Ramos-Horta
1997		Nemzetközi Kampány a Taposóaknák Betiltásáért (International Campaign to Ban Landmines, ICBL)	Svájc	„A taposóaknák betiltásáért és megsemmisítéséért végzett munkájukért.”[89]
		Jody Williams	Egyesült Államok
1998		John Hume	Írország	„Az észak-írországi konfliktus békés megoldásainak támogatásáért.”[90]
		David Trimble	Egyesült Királyság
1999		Orvosok Határok Nélkül	Svájc	„A szervezet több kontinensen végzett úttörő humanitárius tevékenységéért.”[91]
2000		Kim Dedzsung (Kim Dae Jung) (金大中)	Dél-Korea	„A demokráciáért és emberi jogokért végzett munkájáért Dél-Koreában és Kelet-Ázsiában, valamint különösen az Észak-Koreával való megbékélésért.”[92]
2001		Egyesült Nemzetek	Egyesült Nemzetek	„Egy jobban szervezett és békésebb világ érdekében végzett munkájukért.”[93]
		Kofi Annan	Ghána
2002		Jimmy Carter	Egyesült Államok	„Az évtizednyi fáradhatatlan erőfeszítéseiért a nemzetközi konfliktusok békés rendezése érdekében, a demokrácia és emberi jogok fejlesztéséért, a gazdasági és társadalmi fejlesztések előmozdításáért.”[94]
2003		Sirin Ebádi	Irán	„Az emberi jogok és demokrácia érdekében végzett erőfeszítéseiért. Különös tekintettel a gyermekek és nők jogai érdekében végzett küzdelméért.”[95]
2004		Wangari Muta Maathai	Kenya	„A közreműködéséért a fenntartható fejlődés, a demokrácia és béke érdekében.”[96]
2005		Nemzetközi Atomenergia-ügynökség	Egyesült Nemzetek	„Azokért az erőfeszítésekért, hogy megelőzzék az atomenergia katonai célú felhasználását és biztosítsák a lehető legbiztonságosabb békés célú felhasználást.”[97]
		Mohammed el-Barádei (محمد البرادعي), a NAÜ vezetője	Egyiptom
2006		Muhámmad Iunúsz	Banglades	„A szegények, különösen a nők gazdasági és társadalmi lehetőségeinek bővítéséért, az úttörő mikrohitelezési munkájukért.”[98]
		Grámin Bank
2007		Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC)	Egyesült Nemzetek Szervezete	Az emberi tevékenység által kiváltott globális éghajlatváltozás és annak megakadályozásához szükséges teendők kapcsán az ismeretek bővítéséért és közreadásáért. Al Gore „szilárd elkötelezettsége, amely politikai tevékenységben, előadásokban, filmekben és könyvekben tükröződik, erőt adott az éghajlatváltozás elleni harcnak. Valószínűleg ő az a személyiség, aki egyénileg a legtöbbet tette azért, hogy világszerte nagyobb megértés alakuljon ki a szükséges intézkedések ügyében.”[99]
		Al Gore	Amerikai Egyesült Államok
2008		Martti Ahtisaari	Finnország	„A nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért.”[100]
2009		Barack Obama	Egyesült Államok	„A nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért.”[101]
2010		Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo)	Kína	„Az alapvető emberi jogokért Kínában folytatott hosszú és erőszakmentes küzdelméért.”[102]
2011		Ellen Johnson-Sirleaf	Libéria	„A nők biztonságáért és a béke építésében való teljes körű részvételük jogáért folytatott erőszakmentes küzdelmükért.”[103]
		Leymah Gbowee
		Tavakkul Karmán (توكل كرمان)	Jemen
2012		Európai Unió (EU)	Európa	„Az EU több mint hat évtizede segíti elő a béke, a megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását Európában.”[104]
2013		Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW)	Nemzetközi, (székhelye/székháza Hágában, Hollandiában)	[105]
2014		Kailás Szatjárthi	India	a gyermekek és fiatal emberek elnyomása ellen tett küzdelmükért, hogy minden gyermeknek alanyi jogon járjon az oktatás[106] (Malala 17 évesen a legfiatalabb Nobel-díjas)
		Malála Júszafzai	Pakisztán
2015		Nemzeti Párbeszéd Kvartett	Tunézia	„a 2011-es tunéziai jázminos forradalom után az ország plurális demokráciájának építéséért tett erőfeszítéseiért”[107]
2016		Juan Manuel Santos	Kolumbia	„amiért keményen dolgozott, hogy békét hozzon az 52 évnyi polgárháború után országának.”.[108][109]
2017		Nukleáris Fegyverek Megsemmisítéséért Küzdő Nemzetközi Mozgalom - ICAN	Svájc	"a szervezet felhívja a figyelmet a nukleáris fegyverek felhasználásának katasztrofális következményeire és minden erőfeszítéssel a fegyverek szerződésen alapuló betiltásán dolgozik."[110]
2018		Denis Mukwege	Kongói Demokratikus Köztársaság	a háborús helyzetekben elkövetett szexuális erőszak elleni erőfeszítéseikért.[111]
		Nadiye Murad	Irak
2019		Abij Ahmed	Etiópia	"Az Eritreával folytatott háború lezárásáért"
2020		Világélelmezési Program (WFP)	Nemzetközi (székhelye Róma, Olaszország)	"Az éhínség és a fegyveres konfliktusok közötti összefüggés egy ördögi kör: a háború élelmiszerhiányt és éhínséget okozhat, de az élelemhiány is előidézője lehet felszínalatti konfliktusoknak, amelyek erőszakhoz vezethetnek. Azonban mindaddig nem számolható fel az éhínség, amíg véget nem vetünk a háborúknak és fegyveres konfliktusoknak."
2021		Maria Ressa	Fülöp-szigetek	"a szólásszabadságért vívott harcuk elismeréseként"[112]
		Dmitrij Muratov	Oroszország
2022		Alesz Bjaljacki	Fehéroroszország	"kiemelkedő erőfeszítéseikért a háborús bűnök, az emberi jogok megsértése és a hatalommal való visszaélés dokumentálása érdekében"[113]
		Memorial (emberi jogi szervezet)	Oroszország
		Polgári Szabadságjogok Központja	Ukrajna
2023		Nargesz Mohammadi	Irán	„a nők iráni elnyomása ellen és az emberi jogokért és szabadságért folytatott küzdelméért”[114]

Lásd még

• Nobel-díjasok listája
• Nobel-békedíjasok világ-csúcstalálkozója
• Békeaktivisták listája

Hivatkozások

Általános

Specific

Források

• A Nobel bizottság hivatalos oldala.