Nitva
| Nitva (Нытва) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Permi határterület | ||
| Járás | Nitvai | ||
| Irányítószám | 617000–617001 | ||
| Körzethívószám | 34272 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | |||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | UTC+5 | ||
| Elhelyezkedése | |||
  Nitva Pozíció Oroszország térképén | |||
 é. sz. 57° 56′, k. h. 55° 20′57.933333333333, 55.33333333333357.933333°N 55.333333°EKoordináták: é. sz. 57° 56′, k. h. 55° 20′57.933333333333, 55.33333333333357.933333°N 55.333333°E | |||
 Nitva Pozíció a Permi határterület térképén | |||
| Nitva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nitva témájú médiaállományokat. | |||
Nitva (oroszul: Нытва) város Oroszország Permi határterületén, a Nitvai járás székhelye.
Lakossága: 19 041 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]
Fekvése
A Permi határterület központi részén, Permtől 54 km-re, (közúton 73 km-re) nyugatra, a Nitva (a Káma mellékfolyója) partján fekszik. Vasútállomása a Verescsagino–Perm közötti vasútvonalból leágazó szárnyvonal végpontja.
A város a Középső-Urál nyugati lejtőjén, a Nitva torkolatához közel, eredetileg mocsaras területen épült. Neve a folyónévből származik. A komi ныд jelentése 'partmenti nedves, vízenyős hely', a ва jelentése 'folyó'.
Története
Első írásos említése 1623-ból származik. A Sztroganovok egy 1756-ban kiadott rendelkezésre rézolvasztót (rézhutát) építtettek, mely 1760-ban kezdett termelni. A létesítmény mellett alakult ki a település. Miután a rézbányák kimerültek, 1789-től átalakult vasgyárrá (a nyersvasat oda távolabbról úsztatták le a folyón), ahol többek között mezőgazdasági munkaeszközöket készítettek, valamint horgonyokat, kalapácsokat a helyi hajógyár számára.
Nitva 1923-ban járási székhely, 1928-ban városi jellegű település lett, 1942-ben városi rangot kapott. Tipikus képviselője az egyetlen nagyvállalat működésére épült szovjet, illetve oroszországi városoknak (monograd).
A kohászati művek a 21. század elején is a város gazdaságának alapja, egyetlen nagy termelővállalata és legnagyobb munkaadója maradt. Az elavult berendezések, a gazdálkodás hiányosságai és a gyorsan változó piaci környezet miatt óriási adósságokat halmozott fel és 2009-ben a csőd szélére került.
Jegyzetek
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ https://permstat.gks.ru/storage/mediabank/Оценка%20численности%20населения%20Пермского%20края%20по%20муниципальным%20образованиям%20на%201%20января%202019%20года%20и%20в%20среднем%20за%202018%20год.xlsx
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)
Források
- Je. N. Sumilov: Enciklopegyija Permszkij kraj (orosz nyelven). Permculture.ru. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)
- V. V. Muhin (és mások): Enciklopegyija Permszkij kraj (A kohászati művekről) (orosz nyelven). Permculture.ru. [2020. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 3.)
- A város a „Moj Gorod” portálon (oroszul)
- Vagyim Pandzsarigyi: Grobi dlja Nitvi (orosz nyelven). Permszkij Obozrevatyel, 2010. február 27. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 12.)
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
