Négy megkoronázott vértanú

Négy megkoronázott vértanú

A négy megkoronázott szent, Nanni di Banco , Orsanmichele , Firenze , kb. 1415.
vértanú
Születése
3. század
Halála
287 és 305. között Száva, Pannonia
Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház
Ünnepnapja	november 8.
Védőszentje ennek	szobrászok, kőfaragók, kőfaragók; láz ellen; marhák
A Wikimédia Commons tartalmaz Négy megkoronázott vértanú témájú médiaállományokat.

A négy megkoronázott vértanú négy, (illetve más forrásban kilenc) szentként tisztelt vértanú, akik a harmadik század végén szenvedtek vértanúságot.

A szentek két csoportra oszthatóak az ősi hagyomány szerint:

Severus (vagy Secundius), Severianus (us), Carpophorus (Carpoforus), Victorinus (Victorius, Vittorinus) – katonák
Claudius, Castorius, Symphorian (Simpronian), Nicostratus és Simplicius - kőfaragók

Mivel nevük nem volt ismert haláluk után, ezért tiszteletük úgy terjedt el, hogy a négy megkoronázott vértanú, akik megkapták a vértanúság koronáját. A Catholic Encyclopedia négy vértanúról emlékezik meg, akinek a neve: Claudius, Castor, Simpronianius és Nicostratus volt. A legenda szerint szobrászok és kőfaragók voltak. Diocletianus római császár spalatói (ma: Split) palotájának építésénél dolgoztak, s titokban megkeresztelkedtek. A hagyomány szerint november 8-án szenvedtek el vértanúságot, amikor is megtagadták azt, hogy a gyógyítás istenének Aszklépiosznak a szobrát kifaragják. Egy Lampadius nevű bíró elé kerültek, aki őket megostoroztatta, majd élve egy ólomládába zárva folyóba vetette testüket. Az ólomládát egy Nicomedes nevű ember 40 nappal később kiemelte a folyóból, s a holttesteket házába rejtette el.

Másik, ezzel összefüggő forrásban a négy szent katona volt, akik a császár parancsa ellenére megtagadták Aszklépiosz előtti áldozást. Ezután a császár őket halálra ostoroztatta és testüket egy mezőre vettette ki. Szent Sebestyén a testeket a Via Labicana mentén eltemette.

Tiszteletük az ötödik században már elterjedt volt. A hatodik században egy Aszklépiosznak szentelt bazilika átalakítása és kereszténnyé tétele után a négy megkoronázott vértanúról lett elnevezve, s az ereklyék is ekkor lettek oda áthelyezve.

Összegezve feltételezhetően két csoportról beszélünk, egy akik Pannónia, s egy akik Itália területén szenvedtek vértanúságot, viszont tiszteletük az évszázadok során összeolvadt. Már a korai középkorban a kőfaragók, építőmesterek patrónusai közé számítottak.

A római martirologiumban a katonák csoportjának ünnepe augusztus 8-án van, a kőfaragóké november 8-ára lett helyezve.

A kőfaragók csoportja egy késő középkori magyar hagyomány szerint Tardoson szenvedtek vértanúhalált. Valószínűbb, hogy a hagyomány Buda 1686-os visszafoglalása után került be a magyar hagyományba. A Mátyás-templomban, a bevándorolt német és olasz kőfaragók és kőművesek oltárt emeltek tiszteletükre.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Four Crowned Martyrs című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

The Four Crowned Martyrs
November 8, the Four Crowned Martyrs, with images of them and of Santi Quattro Coronati and the Chapel of Pope St Sylvester I (angolul)
Four Crowned Saints (or Four Crowned Martyrs) and relief at base of tabernacle, Orsanmichele (angolul)
Santi e beati: Santi Quattro Coronati (olaszul)
Vanyó László: Ókeresztény írók II. Bp., 1980
Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7