Musza pártus királynő

Musza
Musza arcképe V. Phraatésszel közösen kiadott pénzén
Musza arcképe V. Phraatésszel közösen kiadott pénzén
Pártus királynő
Musza
Uralkodási ideje
I. e. 2 – I. sz. 4
ElődjeIV. Phraatész
UtódjaIII. Oródész
Életrajzi adatok
Születetti. e. 46[1]
Italia
Elhunyt1. század
Római Birodalom
HázastársaIV. Phraatész
GyermekeiV. Phraatész
A Wikimédia Commons tartalmaz Musza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Musza (vagy Thea Musza) a Pártus Birodalom királynője társuralkodóként fia, V. Phraatész mellett i. e. 2 és i. sz. 4 között.

Musza eredetileg itáliai rabszolganő volt, akit Augustus római császár ajándékozott IV. Phraatész pártus uralkodónak. Hamarosan a király kedvenc feleségévé vált és fiút szült neki. I. e. 2-ben megmérgezte férjét és fiával, V. Phraatésszel közösen elfoglalta a birodalom trónját. Uralkodásuk csak néhány évig tartott, egy nemesi felkelés elűzte őket és fiával együtt Rómába menekült.

Musza az első Irán történelmének három királynője (saját jogán kormányzó női uralkodója) közül (a másik kettő a 7. századi szászánida nővérek, Bórán és Ázarmídoht).

Uralomra jutása

Musza itáliai rabszolganő volt, akit Augustus római császár ajándékozott IV. Phraatész királynak, amikor i. e. 20 körül békét kötöttek: a rómaiak visszaszolgáltatták a pártus uralkodónak a II. Tiridatész trónkövetelő által elrabolt fiát, cserébe a carrhaei csatában elvesztett hadijelvényekért, valamint a még életben lévő hadifoglyokért.[2] Egyes feltételezések szerint Musza kém volt, és a császár azért küldte a pártus udvarba, hogy információkat szolgáltasson számára vagy próbálja a rómaiak javára befolyásolni az idősödő Phraatészt.[3] Phraatésznek ekkor már legalább négy felesége volt: Olennieiré, Kleopátra, Baszeirta és Bisztheibanapsz.[4] Musza hamarosan a király bizalmába férkőzött, kegyencévé és hivatalos feleségévé vált. Röviddel később, i. e 19 körül fiút szült, akit apja után Phraatésznek neveztek el.[5] I. e. 10-9 körül rávette férjét, hogy négy idősebb fiát küldje Rómába, hogy ne akadályozhassák a kis Phraatész utódlását.[6]

Uralkodása

V. Phraatész és Musza közös, Szeleukeiában vert pénze

I. e. 2-ben Musza megmérgezte IV. Phraatészt, majd fiával közösen elfoglalta a Pártus Birodalom trónját.[7]

Iosephus Flavius 1. századi római történetíró megemlíti az a híresztelést, miszerint Musza férjhez ment volna a fiához.[8] Ezt az állítást más forrásból sem cáfolni, sem alátámasztani nem lehet; mindenesetre sem a Pártus, sem az Óperzsa Birodalomban nem volt szokásban, hogy szülők és gyerekeik házasságot kössenek.[9] Mai történészek felhívják a figyelmet, hogy Iosephus története Muszáról több ponton azonos Szemiramiszéval, aki egyes legendák szerint vérfertőző viszonyt folytatott a fiával.[10]

Az uralkodópáros pénzeinek egyik oldalán V. Phraatész, a másikon Musza arcképe volt látható. A feliraton a baszilissza (királynő) cím a hellenisztikus időszakban egyaránt vonatkozhatott a király feleségére vagy a királyi családból származó nőkre.[11]

Öt évnyi uralkodás után a pártus arisztokrácia (akit Musza rabszolga származása ugyanúgy felháborított, mint hogy Phraatész elismerte Örményország római érdekszférába való kerülését) fellázadt ellenük, elűzték őket és az uralkodói dinasztiába tartozó III. Oródészt ültették a trónra.[12] V. Phraatész és Musza Rómába menekült, ahol Augustus menedéket nyújtott a számukra.[13]

Feltételezett szobra

Szúzában talált, Muszának tulajdonított szoborfej

Több korabeli női ábrázolást próbáltak Muszának tulajdonítani, többek között egy gyűrűn és egy ékkövön találhatót, ezek hitelessége azonban kérdéses.[14] 1939-ben francia régészek egy női márványfejet találtak Szúzában, amelyez egy Antiokhosz nevű szobrász készített. A szobrot Muszával azonosították,[15][14], később azonban ezt kétségbe vonták, mert arcvonásai nem hasonlítanak a királynőéhez és csipkézett szélű koronája is inkább az Óperzsa Birodalomban volt használatos (Musza a pénzein háromemeletes, drágakövekkel kirakott koronát hord).[14] A csipkés szélű koronát nemcsak királyok, hanem istenek is hordhatták, például Tükhé istennőt hasonló fejfedővel ábrázolják a pártus pénzeken.[14][14]

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.geni.com/people/Musa-Queen-of-the-Parthian-Empire/6000000003645870155
  2. ↑ Garthwaite 2005, p. 80;Strugnell 2006, pp. 251–252
  3. ↑ Strugnell 2008, 283. o.
  4. ↑ Strugnell 2008, p. 283; Bigwood 2008, pp. 244–245
  5. ↑ Kia 2016, p. 198; Schippmann 1986, pp. 525–536; Bigwood 2004, pp. 39–40; Strugnell 2008, p. 289
  6. ↑ Kia 2016, p. 198; Strugnell 2008, pp. 284–285; Dąbrowa 2012, p. 173; Schippmann 1986, pp. 525–536
  7. ↑ Kia 2016, p. 199; Richardson 2012, p. 161
  8. ↑ Bigwood 2004, 43–44. o.
  9. ↑ Bigwood 2004, 44–45. o.
  10. ↑ Bigwood 2004, 46–47. o.
  11. ↑ Bigwood 2004, 40, 44, 48, 61. o.
  12. ↑ Kia 2016, p. 199; Dąbrowa 2012, p. 174
  13. ↑ Strugnell 2008, pp. 292, 294–295; Marciak 2017, p. 378
  14. ↑ a b c d e Bigwood 2004, 63. o.
  15. ↑ Cumont 1939, 339. o.

Források

  • Bigwood, Joan M. (2004). „Queen Mousa, Mother and Wife(?) of King Phraatakes of Parthia: A Re-evaluation of the Evidence”. Journal of the Classical Association of Canada 4 (1), 35–70. o, Kiadó: Project Muse. DOI:10.1353/mou.2004.0027.  
  • A.D.H. Bivar: The Political History of Iran Under the Arsacids; Cambridge History of Iran volume 3a pp 21–99
  • Cumont, Franz (1939). „Portrait d'une reine trouvé à Suse”. Comptes Rendus des Séances de l'Académie des Inscriptions et Belles-Lettres 83 (3), 330–341. o.  
  • The Arsacid Empire, The Oxford Handbook of Iranian History. Oxford University Press, 1–432. o. (2012. május 21.). ISBN 978-0-19-987575-7 
  • Garthwaite, Gene Ralph (2005), The Persians, Oxford & Carlton: Blackwell Publishing, Ltd., ISBN 978-1-55786-860-2
  • (2012. május 21.) „Parthian Women in Flavius Josephus”. Jüdisch-hellenistische Literatur in Ihrem Interkulturellen Kontext, 183–192. o.  
  • The Persian Empire: A Historical Encyclopedia [2 volumes]. Santa Barbara: ABC-CLIO (2016. május 21.). ISBN 978-1610693912 
  • Marciak, Michał. Sophene, Gordyene, and Adiabene: Three Regna Minora of Northern Mesopotamia Between East and West. BRILL (2017. május 21.). ISBN 9789004350724 
  • Arsacid, Elymaean, and Persid Coinage, The Oxford Handbook of Ancient Iran. Oxford University Press, 766–777. o. (2013. május 21.). ISBN 978-0199733309 
  • Richardson, J.S.. Augustan Rome 44 BC to AD 14: The Restoration of the Republic and the Establishment of the Empire. Edinburgh University Press (2012). ISBN 978-0-7486-1954-2 
  • Encyclopaedia Iranica: Arsacids ii. The Arsacid dynasty, pp 525–536
  • Search Results Web results Rome, Parthia, and the Politics of Peace. New York: Routledge (2020. május 21.). ISBN 9-781-35113-569-6 
  • Strugnell, Emma (2006), "Ventidius' Parthian War: Rome's Forgotten Eastern Triumph", Acta Antiqua 46 (3): 239–252, DOI 10.1556/AAnt.46.2006.3.3
  • (2008. május 21.) „Thea Musa, Roman Queen of Parthia”. Iranica Antiqua 43, 275–298. o. DOI:10.2143/IA.43.0.2024051.  

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Musa of Parthia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Előző uralkodó:
IV. Phraatész
Pártus király
I. e. 2 – I. sz. 4		Két szobor rajza az ókori iráni pártus művészetből.
 Következő uralkodó:
III. Oródész