Kurtya

Kurtya (Curtea)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Bánság
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Temes
Község	Kurtya
Rang	községközpont
Irányítószám	307135
SIRUTA-kód	156598
Népesség
Népesség	634 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	5[1]
Népsűrűség	14,28 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	195 m
Terület	44,41 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 49′ 00″, k. h. 22° 18′ 00″45.8167, 22.345.816700°N 22.300000°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 00″, k. h. 22° 18′ 00″45.8167, 22.345.816700°N 22.300000°E
Kurtya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtya témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kurtya (románul: Curtea) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.

Fekvése

Lugostól 45 kilométerre északkeletre, a Bega egyik ága mellett, a Ruszka-havas északnyugati lábánál fekszik. A község területének 41%-a erdő, 27%-a legelő és 19%-a szántóföld.

Nevének változásai

Neve az 'udvar' jelentésű román szó végartikulusos alakjából való. Írott névalakjai: Wdwarchel (1506 és 1529 között), Qurča (1554), Kurthe (1597), Kortya (1700 után), Kurta (1717), Kürtya (1863).

Története

A 16. század elején a solymosi váruradalom részeként Brandenburgi György birtoka volt. Báthory Zsigmond 1597-ben Török Istvánnak adományozta. A 17. század elején már Bethlen Istváné volt.

A 18. század végén vonták össze az addigi szórt települést, valószínűleg a 16. században Kranijcesth néven említett falu helyére. A 16. század első felében, 1779-től 1785-ig, 1790-től 1849-ig és 1860-tól 1879-ig Krassó vármegyéhez, 1717-ben ötven házzal a facseti kerülethez, 1880-tól 1926-ig Krassó-Szörény vármegyéhez, majd Szörény megyéhez tartozott. Határa keleti felét kincstári erdőbirtok alkotta. 1896-ban harminc családfője foglalkozott talicskakészítéssel.^[2] A határában lévő bukoveci dombokat (ún. Dealul Mare) az 1921-es földreform kiosztotta a lakosok között, akik az addigi legelőket feltörték és gabonával vetették be.

Népessége

• 1900-ban 1306 lakosából 1262 volt román, 24 magyar és 20 német anyanyelvű; 1262 ortodox, 24 római katolikus, 17 zsidó és 3 református vallású.
• 2002-ben a 699 lakosából 693 volt román és 3 magyar nemzetiségű; 619 ortodox, 62 pünkösdista, 12 baptista, 3 római katolikus és 3 református vallású.

Látnivalók

• Az ortodox fatemplom cirill betűs alapító felirata szerint 1794-ben épült. Belsejét 1804 és 1806 között festették ki.

Források

• Petru Ursulescu – Ana Ursulescu: Curtea, 1. köt. Timișoara, 2011

Jegyzetek

Külső hivatkozások

• Leírás a fatemplomról (románul)