Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület
| Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | |
| Terület | 0,95 km² |
| Alapítás ideje | 1954 |
  Kállósemjéni Mohos-tó Természetvédelmi Terület Pozíció Magyarország térképén | |
 é. sz. 47° 53′ 47″, k. h. 21° 56′ 13″47.896395, 21.93703147.896395°N 21.937031°EKoordináták: é. sz. 47° 53′ 47″, k. h. 21° 56′ 13″47.896395, 21.93703147.896395°N 21.937031°E | |
A 41 hektár terjedelmű Mohos-tó a Nyírség egyik utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi szigetvilága, melyen ritka ősi mocsári növények, tőzegpáfrány, moszat-fajok tenyésznek.
Kitaibel Pál, a neves botanikus is kutatott a 18. század végén a Nyírség e részén, de a lápról az első beszámolót 1927-ben Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója készítette el, azonban a láp komolyabb feltárása Boros Ádám, majd Soó Rezső nevéhez fűződik.
Fekvése
Kállósemjén központjától északra helyezkedik el, nem messze Magy határszélétől, a Levelekre vezető 4926-os úttól jobbra (keletre) letérve érhető el.
Nevének eredete
Nevét a víz szinét ellepő "villás májmoha"neve után kapta.
Jellege
Láp (vízszint leülepedése előtt úszóláp)
Homokdombok határolta tó, fűzláp és nádasállományok nyílt vízfelülettel megtört váltakozása, suvadással keletkezett 2-3 méter mélységű képződmény.
Kialakulása
Körülbelül 8000 évvel ezelőtt, az legutóbbi jégkorszak végén a szél az egykori folyómedrek vízzel feltöltött medencéjét homokdombokkal zárta körül. A kialakult homokdombokon megtelepedett tölgyerdők segítették a vidék hűvös, nyirkos mikroklímájának megőrzését.
A 18. században azonban a láp széli homokdombokon húzódó tölgyerdőket kivágták, s a "lápteknő" egyrészét a szél által hordott homok töltötte fel, helyén legelő alakult ki.
Ezáltal a terület két külön résszé különült el: Kis- és Nagy-Mohosra, megszűnt az egybefüggő víztükör.
A szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott.
Az úszó láp (úszó sziget) alapja az iszapból kiszakadozó gyékény, melynek víz felszínére emelkedő gyökérsokaságából keletkezett. A gyökérrészeket a szél egy helyre terelte, s a tutajszerű képződményeken idővel idegen növények telepedtek meg, melyek gyökérzete a laza gyékényuszadékokat szorosan összefűzte, a szél sodorta homok és növénymaradványok a szigetet állandóan vastagították, gyarapították. A megvastagodott úszólápon aztán idővel a rekettyefűz gyökerei is megkapaszkodtak.
A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami az úszólápok megvastagodott szőnyegének "leülését" vonta maga után, stabil rekettyefüzesek alakultak ki.
Ma kút látja el vízzel a lápot, azért, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását.
Bár avatatlannak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.
Növényvilága
- Közönséges rence (Utricularis vulgaris)
A terület nádasokkal, gyékényesekkel borított szegélyén található ez a víz felszínén lebegő békalencsékből, részben a felszín alatt lebegő rovarfogó növényekből álló rence-békalencse hínár és jellemző faja a rovarokat és apró rákokat fogó sárga virágú közönséges rence (Utricularis vulgaris) is, amely "ragadozó", gyökér nélküli vízinövény; foglyul ejti és megemészti az apró organizmusokat, beleértve az állati eredetű egysejtűeket (protozoa), és a néhány milliméteres rákocskákat is. A "ragadozó" növény a zsákmányszerzés műveletét olyan gyorsan – a folyamat egy fél milliszekundum alatt zajlik le – hajtja végre, hogy a húsevő növénnyel szemben a foglyul ejtett állatnak esélye sincs a menekülésre. A növény levelein tojás alakú, állatfogásra szolgáló tömlők sorakoznak, amelyek "száját" egy, csupán befelé nyíló csappantyú zárja le. A tömlők nyílása előtt 2 szárnyasan tagolt sörte található. A tömlők csapdaként, és olyan villámgyorsan működnek, hogy szabad szemmel a zsákmányszerzés folyamata nem követhető.
A grenoble-i egyetem kutatói Philippe Marmottant-nal az élen ezért egy olyan kamerát készítettek, amely másodpercenként tízezer felvételt képes készíteni. Így a filmet lelassítva a tudósoknak sikerült megismerni a vadászat módját: A ragadozó rencéről készült kisfilm a YouTube-on: [1]
A film lelassítása által kiderült, hogy amikor a rence "készenlétbe helyezi" a csapdát, kifújja a tömlőben lévő folyadékot, miáltal annak a belsejében alacsonyabb a nyomás, mint a környezetben. Amint a potenciális zsákmány megérinti a tömlő "szája" előtt lévő parányi sertéket, a csappantyú kinyílik, és a víz az áldozattal együtt bezúdul a tömlőbe. A számítások szerint a szívóhatás oly erős, hogy a nehézkedési gyorsulás eléri a 600 g-t. Összehasonlításként az űrhajó startjánál az asztronautákra 3,5 g nehézségi gyorsulás hat.
- Cinegefűz (Salix repens subsp.r.)
- Rekettyefűz
- Széleslevelű gyékény (Typha latifolia)
- Vízi gemandor (Teucrium scordium)
- Szürke aszat (Cirsium canum)
- Tőzegpáfrány
- Villás májmoha
- Moszatok
- Őszi vérfű (Sanquvisobra officinalis)
- Vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata)
- Vidrafű (Menyanthes trifoliata)
- Borkó (Thalictrum simplex)
- Vízparti deréce (Epilobium dodonaei)
- Réti füzény
- Virágkáka
- Rence (Utricularis vulgaris)
- Iszapzsurló
- Kis békalencse
- Ebszőlőcsucsor
Állatvilága
- barna varangy
- mocsári béka
- tarajos gőte
- pettyes gőte
- Réti csík
- Vízisikló
- Mocsári teknős
- Menyét
- Hermelin
- Vörös vércse
- Kék vércse
- Szürke gém
- Bakcsó
- Szárcsa
- Cigányréce
- Vizityúk
- Nádi tücsökmadár
- Nádisármány
Források
- Kállósemjéni Mohos-tó TT. Hortobágyi Nemzeti Park. [2019. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 4.)
- Natura 2000.
- Garami László: Védett természeti értékeink ISBN 963-243-239-8
Galéria
-
Pettyes gőték élőhelyükön. -
Pettyes gőte -
Széleslevelű gyékény -
Berki szellőrózsa -
Vízisikló -
Vizityúk
