A matematikai analízisben az integrálszinusz függvény az úgynevezett kardinálszinusz függvény 0-ban eltűnő integrálfüggvénye, azaz a
függvény. Neve a latin sinus integralis kifejezésből származik. Joseph Liouville hozta fel példaként arra, hogy léteznek olyan függvények, melyeknek integrálja nem fejezhető ki zárt alakban illetve a
differenciálegyenlet nem integrálható kvadratúrával.
Előállítása végtelen sor formájában
Ugyan az integrálszinusz nem fejezhető ki zárt alakban, azonban függvénysorként igen. Az integrálszinusz a 0 pont körül Taylor-sorba fejthető, és a 0-beli Taylor-sora előállítja a függvényt, így analitikus függvény. A sor konvergensen kiterjeszthető komplex számok körében, ami a komplex integrálszinuszt adja:
Ez annak a következménye, hogy kardinálszinusz egyenletesen konvergens sorösszeggel állítható elő:
A sor x=0-ban is konvergens és összege 1, így egyenletesen konvergens ezért a sorok integrálására vonatkozó tétel szerint: