Elevenszülő fogaspontyfélék

Elevenszülő fogaspontyfélék
Poecilia latipinna
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Rend: Fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) Család: Poeciliidae Garman, 1895
Alcsaládok
Aplocheilichthyinae Poeciliinae Procatopodinae
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Elevenszülő fogaspontyfélék témájú kategóriát.

Az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába és a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe tartozó család.

Genetikai változékonyságuk folytán a vadon élő populációkban is sokféle helyi törzsalakjuk alakult ki. Eredetileg a trópusi és szubtrópusi Amerikában őshonosak, de számos fajt Európába, Ázsiába és Afrikába is betelepítettek a különféle szúnyoglárvák, köztük a maláriaszúnyog elleni biológiai védekezés éerdekébóle. Édesvízi és brakkvízi (édesvízzel keveredő tengeri) fajaik is vannak, néhol tömegesen fordulnak elő. Pontyfélékre emlékeztetnek, de garatfoguk és oldalvonaluk nincs. Csak lágy úszósugaraik vannak. A hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. Belső megtermékenyítésűek, a hím farokalatti úszójának 3., 4. és 5. úszósugara gonopódiummá módosult. Az 1–3 másodpercig tartó, villanásszerű párzást jellegzetes nászjáték előzi meg. Elevenszülők, egy megtermékenyítés után a nőstény többször is szülhet. A nőstény korától és fiziológiai állapotától függően egyszerre 10–100 kishal születhet. Könnyű tarthatóságuk és szaporaságuk miatt kedvelt akváriumi halak, de az etológiai, genetikai, élettani, toxikológiai vizsgálatoknak is gyakori alanyai.

Rendszerezésük

A családba az alábbi alcsaládok és nemek tartoznak.

Aplocheilichthyinae

Az Aplocheilichthyinae (Myers, 1928) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

• Aplocheilichthys
• Hylopanchax
• Laciris
• Lacustricola
• Poropanchax

Poeciliinae

A Poeciliinae (Bonaparte, 1831) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

• Tomeurini (Tribus)(Eigenmann, 1912)
  • Tomeurus
• Alfarini (Hubbs, 1924)
  • Alfaro
• Brachyrhaphini
  • Brachyrhaphis
• Priapichthyini
  • Priapichthys
• Priapellini (Ghedotti, 2000)
  • Priapella
• Heterandriini (Hubbs, 1924)
  • Heterandria
• Gambusiini (Gill, 1893)
  • Gambusia
  • Belonesox
  • Neoheterandria
  • Scolichthys
  • Pseudopoecilia
• Poeciliini (Bonaparte, 1831)
  • Poecilia
  • Quintana
  • Carlhubbsia
  • Limia
  • Xiphophorus
  • Xenodexia
  • Pamphorichthys
  • Micropoecilia
• Girardinini (Hubbs, 1924)
  • Girardinus
  • Poeciliopsis
  • Xenophallus
  • Phalloptychus
  • Phallichthys
• Cnesterodontini (Hubbs, 1924)
  • Cnesterodon
  • Phalloceros
  • Phallotorynus

Procatopodinae

A Procatopodinae (Fowler, 1916) alcsaládba az alábbi nemek tartoznak:

• Cynopanchax
• Fluviphylax
• Hypsopanchax
• Lamprichthys
• Micropanchax
• Pantanodon
• Plataplochilus
• Procatopus

Szaporodásuk

Jóllehet e halak szaporodását a szakzsargon eleventojó életnódnak nevezi, ez a szóhasználat a köznapi szóhasználatban nem hangzik jól. Így maradt a szakszerűtlen, de a jobban hangzó ál-elevenszülő elnevezés. Bizonyított tény, hogy az eleventojó fajok az ikrázó halfajoktól leszármazó, azoknál fiatalabb létformák. A hím által megtermékenyített peték a nőstény petefészek-vezetékének üregében fejlődnek ki. A peteburok által védett embrió az anya testében ugyanazokon az egyedfejlődési fokozatokon halad át, mint az ikrázó (ovipar) halfajoknál, annyi különbséggel, hogy a halembriókat semmilyen külvilági veszély nem fenyegeti. Ha eljön a szülés ideje, az anya kitolja az érett petéket (ikrákat). A belső nyomástól feszülő ikraburok a szülés pillanatában szétreped, és a kis halivadék a szülőcsatornából a szó szoros értelmében, általában farokkal előre, kilökődik az anya testéből. Ez hívják ál-elevenszülésnek (ovovivipar).

Egészen másképpen fejlődnek a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjében a négyszemű halfélék Anablepidaecsaládjához tartozó és ugyancsak elevenszülő Jenynsiinae alcsalád embriói. Náluk az embriók a peteburokban a tápanyagokat a petefészek-vezeték az embrió kezdetleges kopoltyúnyúlványaival összekötött szövetnyúlványain kapják. A szüléskor az anya testét már teljesen kifejlett és peteburok nélküli ivadékok hagyják el. A "placentát" később az anya feléli. Ez az igazi elevenszülés, a halak legfejlettebb szaporodási formája (vivipar).

Az ikrákkal szaporodó halcsaládokhoz képest az elevenszülők ivadékai nagyok és jól fejlettek, számuk a születéskor az ikrázókkal ellentétben viszonylag kicsi. A születés után önállóan élnek, először mikroszkopikus planktonikus szervezetekkel, férgekkel, algákkal táplálkoznak. 3—6 hetesen már ivarérettek, a hímek kifejlesztik párzószervüket és kialakul végleges színezetük is.

Források

• ITIS szerinti rendszerbesorolás
• Poeciliinae (2000)^{[halott link]}