Elektromos hárfa

Elektromos hárfa

A Wikimédia Commons tartalmaz Elektromos hárfa témájú médiaállományokat.

Az elektromos hárfa hangszedőkkel felszerelt hárfa. Az elektromos hárfa teste lehet tömör, ennek erősítés nélkül alig van hangja, de létezik elektro-akusztikus változat is, aminél egy hagyományos hárfa húrjaihoz csatlakoznak a hangszedők.

Az első ilyen hangszert Deborah Henson-Conant jazz-pop hárfás kérésére készítette a Camac cég 1984-ben. Ez a modell kinézetre a kelta hárfákra hasonlított, de mindegyik húron volt egy elektromos hangszedő. Henson-Conant kérésére készült olyan kisebb méretű változat is, ami vállra szíjazható, így lehet mozogni is vele. A gyár 2015-ben kb. tízféle 30–37 húros elektromos és 44–47 húros elektro-akusztikus hárfát kínált. A másik meghatározó hárfagyár, a Lyon and Healy ugyanebben az évben egyféle elektromos hárfát (Silhouette Electric, 33 húr) és elektro-akusztikus hangszert (Style 2000 Concert Grand, 47 húr) kínált.

A Dal (2015) televíziós műsorban feltűnt, elektronikus popzenét játszó Passed együttes hárfása, Nizalowski Fanni egy ritka, Camac Electro Llanera 37 hangszeren játszik, melyet a hangszergyár dél-amerikai népi hangszerek mintájára alakított ki 2014-ben. A hangszer 37 húros és állva kell játszani rajta.

Gyárak

• Camac
• Lyon and Healy
• Mountain Glen Harps
• David Kortier
• ElectricHarp

Előadók

• Deborah Henson-Conant
• Andreas Vollenweider
• Zeena Parkins
• Electric Angel
• Park Stickney
• Hilary Stagg

További információk

• Camac Harps
• Lyon and Healy
• ElectricHarp: Solid Body Electric Harps
• Moutain Glen electric, MIDI, and special effects harps
• Electro-Acoustic lever harps by David Kortier
• Deborah Henson-Conant
• Zeena Parkins
• Andreas Vollenweider
• Electric Angel
• Loreena McKennitt

Ez a hangszerről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!