Dél-Erdély

Fehéregyháza, a segesvári csata emlékműve
Bólya, utcarészlet
Keresd, a Bethlen-kastély látképe
Kiskapus evangélikus temploma
Az egykori római castrum maradványai Olthévíztől nyugatra
A Haller–Kálnoki-kastély Olthévízen
A romos állapotú kastély Bólyán
Vízakna, református erődtemplom

Dél-Erdély Erdélynek a Marostól és a Nagy-Küküllő vonalától délre, a Székelyföldtől nyugatra eső történelmi területe.

Leírása

A terület lakói túlnyomórészt románok, kisebb részben szászok. Magyar lakossága nagyobb tömbökben Hunyad megyében, a Barcaságban és szórványokban él. Falvaik az egykori szász székek közé beékelődő Fehér vármegye (mely az 1775–1876 közötti években Felső-Fehér vármegye volt) területén találhatók.

Története

A Dél-Erdélyben élő magyarok eredete az Árpád-korra vezethető vissza. Letelepülésük valószínűleg összefügg a székelyek korai, 1013. századi történetével, a középkorban a mainál jóval nagyobb területen éltek. Soraikat nagyrészt a 1517. századi háborúk ritkították meg, ezt követően pedig a szórványokban nagyarányú asszimiláció volt. Az utolsó évszázadban a magyarság száma elsősorban a kialakuló bánya-és iparvidékeken nőtt meg, ahová Erdély különböző vidékeiről költöztek be. Ma már a régi szász városokban: Brassó, Medgyes, Nagyszeben, Segesvár is jelentősebb számú magyar él.

Dél-Erdély települései

A Székelyföld nyugati határa közelében

Távolabb

Segesvár és Almakerék vidékén

A Viza- és a Hideg-patak völgyében

A Hortobágy-patak völgyében, az Olt mellett és a Vöröstoronyi-szoros közelében

Nevezetességek

Források

  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

Hivatkozások

  • Dél-Erdély, Délvidék a YouTubeon [1]

További információk

  • földrajz Földrajzportál
  • Erdély Erdély-portál