Bourvil

Bourvil
1967-ben
1967-ben
SzületettAndré Robert Raimbourg
1917. július 27.[1][2][3][4]
Prétot-Vicquemare
Elhunyt1970. szeptember 23. (53 évesen)[2][3][5][6][7]
Párizs 16. kerülete[8]
MűvészneveBourvil
Álneve
  • Bourvil
  • André Bourvil
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
HázastársaJeanne Lefrique (1943-1970)
Gyermekeikét gyermek:
  • Dominique Raimbourg
  • Philippe Raimbourg
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Medal of the City of Paris (1953. november 6.)
  • Volpi-kupa a legjobb színésznek (1956)
  • Courteline Prize (1961)
  • Courteline Prize (1964)
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (1968)
Halál okamielóma multiplex
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek1941 – 1970
Tevékenységszínész

  • IMDb
  • PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Bourvil témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bourvil (teljes nevén André Robert Raimbourg) (Prétot-Vicquemare, 1917. július 27. – Párizs 16. kerülete, 1970. szeptember 23.) francia színész, komikus és énekes.

Fiatalkora

Bourvil Prétot-Vicquemare-ban született André Robert Raimbourg néven. Édesapját nem ismerhette meg, mert a férfi még fia születése előtt elesett az első világháborúban. A normandiai Bourville-ben nőtt fel, s e falu nevéből származtatható későbbi művészneve is. Már gyerekkorában sokat szerepelt: előbb trombitálni kezdett egy rezesbandában, majd egyre inkább az énekesi adottságai kerültek előtérbe. Katonai szolgálata alatt már énekes-komikusként szórakoztatta a közönséget.

Az áttörés

A második világháború és a náci megszállás alatt már a francia rádiók kedvelt műsorszáma Ignace című dala, s így országszerte egyre népszerűbb előadóművésszé vált. Ezután több zenés darabban játszott, de az igazi áttörést a filmszereplés hozta meg számára 1941-től. A háborút követő években még inkább színpadi színészként bontogatta szárnyait, majd az 1950-es évektől egyre több filmszerepet kapott.

A mozivásznon

Színészi játékában kitűnően ötvözte a csetlő-botló kisember és a furfangos parasztember figuráját. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadó-tulajdonosát, Thénardier-t. Első nagy sikerét Autant-Lara rendező Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként aratta 1956-ban. Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, például Jean Marais oldalán A púpos és A kapitány című filmekben. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert neve, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Bourvil Hollywoodban is észrevétette magát. Többször dolgozott együtt Louis de Funèsszel és Jean Gabinnel. Funès és Bourvil 1964-ben leforgatták Az ügyefogyott (Le Corniaud), majd 1966-ban az Egy kis kiruccanás (La Grande Vadrouille) című filmeket a híres Gérard Oury francia filmrendezővel. Az utóbbi alkotás világsiker lett és az évek folyamán nézettségi rekordokat döntögetett, csak a Titanic című film tudta felülmúlni több mint harminc évvel később. Ez a két film örök barátságot kovácsolt a színészlegendák között. Harmadik közös filmjük a Felszarvazták őfelségét (La Folie des Grandeurs) lett volna, ám ez Bourvil hirtelen halála miatt meghiúsult. A szerepet végül Yves Montand-ra bízták.

1970-ben Párizsban hunyt el Kahler-szindrómában.

Emlékezete

Mai napig élő népszerűségét mutatja, hogy az első tízben volt a „minden idők legnagyobb franciája” szavazáson 2005-ben.

Bourvil sirja a Montainville temetőben

Filmjei

  • Miquette és a mama (1950)
  • A faljáró (1951) – Léon Dutilleul
  • A normann fogadó (1952)
  • A három testőr (1953)
  • Csalók és csalik / Poisson d’avril (1954)
  • A Versailles-i kastély (1954) – idegenvezető
  • Cadet-Rousselle kalandjai (1954)
  • Huszárok (1955)
  • Átkelés Párizson (1956)
  • Nyomorultak (1958) – Thénardier
  • La Jument verte (1959)
  • A púpos, Le Bossu (1959)
  • Újra egyedül (1960)
  • A Kapitány (1960)
  • A világ minden aranya (1961)
  • A nagyváros örömei (1961)
  • A leghosszabb nap (1962) – Lenaux polgármester
  • Az igazságszolgáltatás nevében (1962)
  • Konyhai csetepaték (1963)
  • Az ügyefogyott (1965) – Antoine Maréchal
  • Trois enfants dans le désordre (1966)
  • Egy kis kiruccanás (1966) – Augustin Bouvet
  • A nagymenő (1968)
  • Csodálatos férfiak biciklin (1968)
  • Pascal karácsonyfája (1969)
  • A nagy zsákmány (1969)
  • A vörös kör (1970) – Mattei rendőrfelügyelő
  • Partraszállás (1970)

Jegyzetek

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. GeneaStar
  6. Roglo
  7. Babelio (francia nyelven)
  8. Archives de Paris

Források

  • http://www.kulturpart.hu/film/112/90_eves_lenne_a_nagy_nevetteto
  • https://web.archive.org/web/20080804151002/http://www.cinematrix.hu/sitebackup/szinesz.php?muvesz_id=2589

További információk

Nemzetközi katalógusok
  • Filmművészet Filmművészetportál
  • Franciaország Franciaország-portál