Barabara
Az ulax, ismertebb, oroszból átvett nevén barabara[1][2] az Aleut-szigeteken élő aleutok (unanganok) közösségi lakóépülete. A félig földbe süllyesztett, jól szigetelt menedéket télen használták, akár negyven rokonságban álló család is élhetett benne, amelyek a rövid nyár idején aztán külön kunyhókba költöztek.[3]
Építése
A barabara alaprajza téglalap volt, amelynek hosszabbik oldalai 15 és 60 méter között voltak, a rövidebbek pedig legfeljebb 12 méteresek.[4] A 90-120 centiméter mélyre kiásott gödör falait egymástól 180 centiméter távolságra lévő oszlopokkal támogatták meg, amelyek teteje a föld szintjével volt egy vonalban, vagy legfeljebb egy méterrel nyúlt föléje.[1] Az épület nagyságától és a felhasznált anyagok minőségétől függően a tetőgerendákat tartó belső oszlopsorok 30-60 centiméterre helyezkedtek el a falak oszlopaitól és akár kétszer olyan magasak is lehettek.[5][1] Az oszlopokra keresztgerendákat fektettek, majd ezekhez erősítették a vékonyabb tetőgerendákat. Az építőanyagot uszadékfákból nyerték, néha bálnacsontokat is felhasználtak.[6][1] A szerkezetre száraz fűből készült vastag szigetelőréteg került (néha bőröket is használtak), és a tetőt végül gyeptéglákkal fedték le.[4][6][1]
A bejáratot a tetőn alakították ki, fatörzsből faragott, vagy deszkákból ácsolt létrát állítottak alá. Egyes barabarákon egy másik nyílást is kialakítottak, amelyen a füst távozhatott és több fény juthatott a belső térbe.[4][6]
Beosztása
A hálóhelyek a falak mentén, a két oszlopsor között voltak, néha a padló szintjénél lejjebb. Az egyes családok lakóterét fűből szőtt függönyök választották el egymástól. A padlót fűvel szórták fel, vagy fűszőnyegekkel terítették le.[6][4] A két oszlopsor közé keresztgerendákat erősítve egy galériát is kialakíthattak, ha a padló szintjén nem volt elég hely a lakóknak.[6] A falakba néha kis, elzárható mélyedéseket ástak, ahol a közösséget ért támadás idején a gyermekek elrejtőzhettek.[4]
A legnagyobb tiszteletben álló személy az épület egyik végében kapott helyet.[4]
Egyes barabarák közepén egy megemelt földsáv futott, amelyet a családok közösen használtak különféle házi teendőkre, például bőrök cserzésére.[6]
Átalakulása
Az orosz telepesek érkezése után a hagyományos barabarán fokozatosan megjelentek az európai házak jellegzetességei. A bejáratot a tetőről a részben még földbe süllyesztett falak egy pontjára helyezték át, a lakótereket deszkafalakkal választották el és padokkal rendezték be, időnként pedig az egész padlót deszkával borították.
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Sturtevant 1978
- ↑ unimak.us
- ↑ Vajda
- ↑ a b c d e f Nabokov & Easton 1989
- ↑ Beard 1914
- ↑ a b c d e f Hanak 2006
Források
- ↑ Beard 1914: Daniel Carter Beard: Shelters, Shacks, and Shanties. New York: Charles Scribner's Sons. 1914.
- ↑ Hanak 2006: Mary Ann Hanak: Cultural Change in the Aleutian Islands: Contact with Another Culture - Appendix A: An Overview of Pre-Contact Aleut Culture. ankn.uaf.edu. (angolul) Alaska Native Knowledge Network, University of Alaska Fairbanks (Hozzáférés: 2013. október 27.) arch
- ↑ Nabokov & Easton 1989: Peter Nabokov & Robert Easton: Native American Architecture. New York: Oxford University Press. 1989. 205. o. ISBN 9780195037814
- ↑ Sturtevant 1978: William C. Sturtevant: Handbook of North American Indians: Vol. 5. Arctic. Washington, DC: Government Printing Office. 1978. 166–167. o. ISBN 9780160045806
- ↑ unimak.us: Aleut (Unangan) Ethnography. unimak.us (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 27.)
- ↑ Vajda: Edward J. Vajda: East Asian Studies 210 Notes: Eskimo/Aleut. pandora.cii.wwu.edu (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 27.) arch
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Barabara témájú kategóriát.- Barabara @ Alaska's Digital Archives. vilda.alaska.edu (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 27.)
